Megváltozott valami? - A zsidóság örök!

A zsidóság örök! Az 5785-ős év egyre múlik sok  nehézség közepette, és nem változik semmi?! Azaz mégis?  Nagyi, aki túlélőként megjárta a haláltáborok táborát, és szerencsénkre túlélte, nem hiszem, hogy könnyen eligazodna. Neki nem volt szabad kibontania a levelét amit kapott szombaton, nehogy megszegje a szabályokat.

 Itt ülök a számítógép előtt, ahogy teszem ezt 5 éve minden este 40-50 emberrel együtt, és a minha imára várok. Utána következik a szokásos tanulás/tanítás, és jó érzéssel fejezzük be közösen a napot. Később a facebook-on, külön a  nagyünnepekre készített csoportba kell megírni a beosztással való részleteket - mert ahogy ezt tesszük évek óta idén is -  újév első és második reggelén, valamint Jom Kipur délelőttjén majd 20 ember áll oda egymást váltva az omedhez, és előimádkozni fognak elolvassa azt a részt, amivel készültek.  Doff Imre főkántor úr – áldott legyen emlékezete - egyedül mondta végig ezeket a részeket, viszont   azoknak, akik most imarészeket davenolnak – lehet, hogy első alkalommal - azoknak ez a felkérés sokat jelent.  A Sofár hangja ugyanúgy szól mint régen. De ez is csak pár éve van így. Régebben nem hangzott fel a sofár hangja az őszi mártír megemlékezésen, a ros hasanai közösségi ünnepségen. Minden változik, és mégis állandó. Teljesen természetes, hogy este 8-kor egy-egy részt online felolvasok esti meseként, és erre több száz visszajelzést kapok - csakis ezért csinálom – a hallgatóimnak ez jó érzés, és köszönik szépen.

Egyik barátom azt mondta, hogy a nagyünnepi jókívánság e-mail-en küldése nem ér semmit. De az emberek változnak, és jelentősége van, hogy a szociális, virtuális hálónk megtelik üdvözletekkel, és válaszolunk, írunk egymásnak. Vannak sokan, kik a zoom esti máriv imáját, sohasem gondolták volna, hogy megtanulják, hogy nap nap után elmondjuk/elmondják, hogy barátságok szövődnek, és személyes találkozások, odafigyelések, érdeklődések, számon tartások alakulnak ki, és a távolban élőkkel - akikkel lehetetlen a személyes találkozás - egymás otthonát ismerjük, szokásaikat, mozdulataikat, arcvonásaikból már érzelmeket ismerünk fel, és tudjuk, hogy számíthatunk egymásra. Egy közösség lettünk. Egy zsidó közösség vagyunk. Új körzet alakult. És ez csak bővül.

Szeptember 21-én Erev Rosh Hasana alkalmával ez a szám- ahogy már több éve- majd 1000 embert vezérel egy közös istentiszteletre, a városmajori szabadtéri színházhoz, hogy a régmúlt zsinagógában tartott esti imával ellentétben szabadtéren, jó hangulatban, ahogy érezzük, tudatosan vagy tudat alatt de összekötve ott a helyünk. Tudva, hogy ez sem történhetett volna meg az előző generációval, mert ez az imádkozás elüt a régmúlttól, de mégis, az imák, a kérések, a köszönet-mondások, a fohászok, a rezgések ugyanazok, és ebben nincs változás. Ezt érzik az időseink, a középkorosztály tagjai és a fiatalok. Azok a fiatalok, akik a zsidó ovikból, iskolákból, zsidó szervezetekből, Szarvasról hétről hétre 150 fővel ott vannak minden péntek este, és érzik amit érezni kell. És viszik tovább amit vinni kell tovább. Lehet, hogy kicsit más körülmények közepette, de a lényeg nem változik.

 5786. Új év. Örökkévaló pillantson le ránk, és őrizzen meg bennünket, adjon békét itt,  a világ minden táján és Izraelben!