Hetilap Szukot

FRANKEL ZSINAGÓGA HETILAPJA   -   Dr. Verő Tamás rabbi összeállítása

2025. október 06. hétfő – 5786. tisri 14. erev SZUKOT                   

hétfő 18:30 erev szukot kiddus a sátorban | gy. gy. 17:55 | kedd 10:00 sáhrit szukoti csokor kedd 18.30 erev szukot II. kiddus a sátorban | szerda 10.00 szukoti csokor | havdala 18.55

חַג שָׂמֵחַ  חַג שָׂמֵחַ  חַג שָׂמֵחַ. חַג שָׂמֵחַ. חַג שָׂמֵחַ. חַג שָׂמֵחַ. חַג שָׂמֵחַ. חַג שָׂמֵחַ. חַג שָׂמֵחַ. חַג שָׂמֵחַ. חַג שָׂמֵחַ

 Hétfőn, Ma este beköszönt Szukot (סֻכּוֹת) ünnepe, amely a három zarándok-ünnepünk egyike és mezőgazdasági vonatkozása is van. A betakarítás ünnepe. Sátorban lakunk, étkezünk, ha lehet, alszunk, az ünnep hét napján. Felmerül a kérdés, vajon, ha egy textillel burkoljuk az erkély korlátot, akkor a Szukka (a sátor) érvényes? A válasz: A halacha azt diktálja, hogy ha a Szukka pólusai, oszlopai három Tefach (24 cm) távra vannak leszúrva a talajba, akkor érvényes a Szukka. A „Lavud” Szabály: Ha kisebb táv van az oszlopok közt, azt úgy tekintik,mintha össze lennének kötve, vagyis nincs köztük tér, és ez akkor tehát a három Tefach távnál nem nagyobb és érvényes. Ezt a Talmudban „Lavudnak” (egységesnek) hívják. Az erkély korlát Szabálya: Erről a fenti esetről így ír Maran Harav Ovadia Joszef Slit”a : “Az erkély, amit fém oszlopok zárnak körbe,mint egy kerítés, de a táv a rácsok közt nem nagyobb 3 Tefachnál, és e fölé teszik a Szechach-ot, a tetőt, akkor ez a Szukkah érvényes. De kizárólag akkor, ha nincs befedve a balkon. Ha az ég van felette és nem a következő emelet erkélye.” Textil burkolat az erkélyrácson: A Szukkah akkor is érvényes, ha textilt tekernek a rácsra. Noha tudjuk, hogy a szimplán textil fal nem érvényes,de ha a fém rácsot burkolja, akkor elfogadható. Az a magasság, amit a kerítésnek el kell érni? A Misna a Maszechet Szukka-ban elmagyarázza, hogy a Szkkah falának tíz Tefach (azaz 80 cm) magasnak kell lennie. Hagaon Harav Avraham Chaim Na’eh zt” szerint egy centit adjunk hozzá, mert a mérések mindig pontatlanok s ezzel egyetért Maran Harav Ovadia Joszef Slit”a is, legjobb, ha eléri az egy métert, mert van, aki szerint a Tefach nagyobb 8 cm-nél, és sokan ebben Hagaon Chazon Is-t követik egyes Askenazi közösségekben. De halachikusan a 81 cm elég. A sátordíszeket régente mind a családok körében, mind a zsinagógáknál, a zsidó vallási, oktatási és szociális intézményeknél ünnep után félretették, s így évről-évre felhasználták. Mivel azonban ezek többnyire színes papírból, kartonból, csonthéjas gyümölcsből készültek, csak a legritkább esetben őrződtek meg az utókor vagy a gyűjtők számára. A belső-ázsiai (üzbég, türkmén, perzsa) zsidók körében sajátos (gyakorta zsidó jelképeket tartalmazó) szőnyegekkel „bélelték” ki az ünnepi sátrat. Nálunk a zsinagógai kárpitokat helyezték el a sátor falán. Az ünnepi csokor fonatja a datolyapálma (a luláv) leveleiből készül, s helyenként azt is megőrzik évről-évre, így a szebb példányok bekerülhetnek a zsidó múzeumokba, vagy egyes judaika magángyűjteményekbe. A méztartó is az ünnep tartozéka, hiszen a zsidó újesztendő (ros hasaná) első napjától a szukkot ünnep végéig az ünnepi kalácsot (a barcheszt) só helyett mézbe mártjuk, majd így szólunk: saná tová umtuká — legyen jó és édes esztendő. Maga a méztartó üvegből, porcelánból (magyar vidéken cserépből) készül, zsidó jellegét eldönteni azonban elég nehéz, mert csak a legritkábban írták rá héberül: dvás, vagyis méz. A legfontosabb és a gyűjtők számára kétségtelenül legértékesebb szukkoti kellék a gyakran ezüstből készített etrog-tartó. A többnyire fekvő, ritkábban álló, ovális dobozba kócot szokás helyezni, s abba ültetik az értékes izraeli gyümölcsöt, nehogy a bibéje vagy a héja megsérüljön, s így vallásilag alkalmatlanná váljon. A doboz egy bonbonierhez hasonlít, éppen ezért — ha nincs rajta zsidó jelkép vagy felirat — nehéz eldönteni, valóban etrog-tartót látunk-e. Általában az lehet perdöntő, hogy a cukordoboz felső része kisebb, mint az alsó, nehogy a bonbonok kihulljanak belőle. Etrog-tartó tetején, díszítésként gyümölcs- vagy virágmintát szokás elhelyezni, esetleg szecessziós levelek-ágak futják körül a dobozt. Kókuszból is készítettek etrog-tartót, ezüst lábazattal és díszítményekkel. Minimum Szélesség és Hosszúság a Szukkában: A minumum szélesség és hosszúság hétszer jhét Tefách, azaz 56 cm (plusz 1, azaz 57 cm x 57 cm). A Chazon Is szerint 70 x 70 cm. A Négy Fajta Növény Szukkotkor: A Lulav vétele:  Szukkot idején a Hazan vezetésével a Sachrisz ima során az összekötött Lulav (pálma ág), a Hadasszim (mirtusz ág) és Aravot (fűzfa ág) felvétele következik. Előtte elmondjuk az áldást: “Baruch Ata Ado-sem Elokeinu Melech Ha’Olam Aser Kidesanu Bemicvotav Vecivanu Al Netilat Lulav” (s az első napon egy “Sehechejanu” áldás is kell ide), majd felveszünk egy citrust, azaz Etrog-ot s összefogjuk a Lulav-val. Integetnünk kell velük a négy irányba, és fel és le és kifelé és befelé, ahogy szokásos. Manapság az Elnök , mint az Úr Angyala a Széfer Tórával a kezében áll és a közösség körbejárja,mint az Oltárt.” (Erről ír a Tur és a Sulchan Aruch-megemlítve,hogy naponta egyzer, de a hetedik napon hétszer járjuk körbe. Aki Otthon Imádkozik: Rabbénu Joszef Haim zt”l írja, hogy aki nem megy templomba, az otthon egy szék körül járjon,melyre elhelyez egy Humást. Fiatalok megtanítása a Luláv Micvára: A Gemara (Szukka 42a) szerint az apáknak meg kell tanítani a Luláv rázására a gyerekeiket. Maran Harav Ovadia Joszef Slit”a szerint, ha van mód rá,jobb saját Lulávot venni a gyereknek, hogy ne kelljen kimaradnia a Luláv-vivő körmenetből,amikor az apa épp viszi a magáét. Az oltott Eszrog: Ma köztudottan a legtöbb Eszrog oltva van. Minden közösség mást tekint „nem-oltottnak”. Régebben a jeruzsálemi szefárd közösségek az Eszrogot egy Arab faluban vették, úgy gondolva, hogy ott nem oltják be őket. Maran Slit”a az egyiptomi rabbinikus bíróság elnökeként gyönyörű eszrogot kapott Izraelből, amikor a határle volt zárva, s ez csodaszámba ment.  Később, 70 éve kb. Jemenből hoztak bevándorlók elültetni eszrogot, amelyek nem beoltottak. Ma már ez nem drága és nagyon szép.

Hétfőn este beköszöntő következő ünnepünknek Szukotnak kétszeres jelentőséget ad a Tóra: a sivatagjárásra emlékeztet. Természeti jelentősége pedig: a termés betakarításának örömünnepe az a nap, amikor a maga a Tóra is megparancsolja: „Örvendezz Istened előtt!” (ושמחת לפני יי) Talán ez a legtisztább öröm: a jól, becsületesen elvégzett földmíves munkának egyszerű öröme adta meg ünnepünknek azt a kiemelkedő jellegét, hogy az ünnepnek: a legigazibb örömnapnak nevezzék. Szukot (סכות) azonban mai napig az az ünnepünk, amely a természettel való kapcsolatát a legelevenebben őrizte meg. Sőt, a második szentély korában a Szentírásban megírt jelentőségen kívül újabb természeti fontosságot nyert azáltal, hogy az esőzések kezdetét jelzi. Miként az emberek fölött való ítélkezésnek Ros Hásáná a napja, hasonlóképpen Szukkot ünnepén dönti el Isten, lesz-e bőséges eső az évben. Szukkot utolsó napján volt a „vízmerítés” zajos népünnepe. „Aki nem látta a vízmerítés ünnepét, nem látott életében igazi örömet” – írja a Misna. A természeti és történeti jelentőségen túl univerzálissá is válik ez az ünnepünk. Miként Pészach az egész emberiség eljövendő felszabadulásának, Sávuot minden nép erkölcsi felemelkedésének ünnepévé magasztosul, úgy hirdeti Szukot a kivétel nélkül mindenki fölött virrasztó isteni gondviselést. Hetven tulkot kellett az ünnep hét napján áldozatul bemutatni: a Talmud szerint ezt az áldozatot a világ hetven nemzetének békességéért hozták az Örökkévaló színe elé. Ilyenkor Izrael nemcsak önmagáért, de a világ minden népének jólétéért könyörög. Ami a napi rutint, illetve az imák folyamát illeti, Szukot imarendje nem sokban különbözik a többi zarándokünnepétől. A költői betoldások az ünnep két szimbólumáról szólnak. Különös jelentősége csak az ünnep hetedik napjának, a Hosana Rabbának van. Szukkot minden napján, a délelőtti istentisztelet vége előtt körmenetben vonulnak a község előkelői a tóraolvasó emelvény, a bima körül, lengetve az ünnepi csokrot, Isten segítségéért dalban imádkozva. Az ünnep hetedik napján az ötödik fél ünnepen (Hosanna Rabba napján), hét ilyen körmenet vonul végig a templomon. Ami a hetedik napot illeti, Hosanna Rabba (הושענא רבא) mai jelentőségét az a kabbalisztikus eredetű hit adja meg, hogy az isteni ítélkezésnek végrehajtása ezen a napon kezdődik meg. Ez a hit a Hosanna Rabba-t mintegy a bűnbánó ünnepek sorába emelte, innen e félünnep imáinak komoly, sokszor szinte komor jellege. A gyülekezet a halottas ruhában jelenik meg. Az imarendet jellegzetes módon a hétköznapi és ünnepi imáknak egészen egyedülálló keveréke alkotja. A megtérésnek, az isteni kegyelem elnyerésének utolsó reménye, vissza nem térő alkalma ez a nap.

Jom Kippur komor áhítatát követően az emberek nagy örömmel ünneplik a Szukotot (סכות), amikor otthagyják állandó lakásukat, hogy egy hetet egy olyan sátorban töltsenek, amely jó, ha egy szélfuvallatra össze nem dől. Ennyi elég is a micvához. Olyannyira könnyű ez a micva, hogy egy alkalommal még a nem zsidók is megirigyelték. Egy ősi történet szerint az idők végén jönnek majd a világ népei, és a zsidók mellett, ők is kérik a jussukat a túlvilági üdvösségből. Mondja nekik az Örökkévaló: „Aki szombat előtt szorgoskodott, az ehet is szombaton”. – „Világ Ura –érvelnek majd–, a zsidóknak adtad a Tórát, nem nekünk, miért kéred rajtunk számon a meg nem tartását? Mit tehettünk volna? Mi háborúztunk, városokat építettünk, pénzt vertünk, és mindezt azért csináltuk, hogy a zsidók nyugodtan és zavartalanul foglalkozhassanak a Tórával! És különben is, Világ Ura, ha már erről van szó, a zsidók mindig megtartották a Tórát?” Erre az érvre nehéz az Istennek válaszolnia, ezért azt mondja a panaszkodóknak: „Rendben, van egy kis könnyű micvém, a Szukká, a sátor, menjetek és tartsátok meg.” Mennek is, mindegyik épít magának egy sátrat a háza tetejére. Mire azonban kisüt a nap, és meleg lesz, mindegyik újsütetű sátorlakó felrúgja sátrát, otthagyja, és elmenekül, mintha sose lett volna ott… Jogos a kérdés a Midrásban: Miért csináljuk a sátrat Jom Kippur után? Azért, mert Ros Hásáná, az ítélet napja, amikor az Örökkévaló törvényt ül a világ népei felett, Jom Kippurkor pedig megpecsételi azt. Na már most, nem tudjuk, mi az ítélet, akár száműzetésre is ítéltethettünk. Ezért csinálunk sátrat, és száműzetünk lakásunkból, mert az Örökkévaló ezt olybá veszi, mintha részünk lett volna a babilóniai száműzetésben… Érdekes módon a Szukot ünnepének jutott a legnagyobb szerep az eljövendő, az igen áhított messiási korban. Szukot első napjának Háftárájában olvassuk fel Zechárjá próféta apokaliptikus jövendölését az idők végéről, miszerint a világ népei nagy harcot vívnak egymással Jeruzsálemben, és mindenki, aki ezek után életben marad, elismeri az Örökkévaló mindenhatóságát. Ezután pedig a népek elzarándokolnak Jeruzsálembe, hogy ott megünnepeljék a Szukkot ünnepét. A Midrásban szerepel ez a vers: „Ismert az Örökkévaló Júdeában, és Izraelben nagy a neve. És vala Sálemben (Jeruzsálemben) sátra, és lakhelye Cionban…” Már a világ teremtésekor az Örökkévaló Szukkát épített magának Jeruzsálemben, s abban így fohászkodott: „Bár úgy lenne, hogy fiaim szót fogadjanak nekem, és ne kelljen lerombolni a Szentélyt…”Miután pedig a sok vétek miatt a Szentély mégis romba dőlt, az Örökkévaló így „fohászkodott”: „Vajha eltűnne a rossz ösztön, mely bűnbe viszi fiaimat, ők pedig megtérnének, hogy siettethessem a Szentély felépítését.”

A hétfőn este beköszöntő Szukot alkalmával vallási kötelességünk a sátor állítása, és ott megtartani az Uspizin szertartást. A sátorra kiakasztunk egy táblát a „vendégek” (uspizin) névsorával, mert a kabbalista hagyomány szerint az ünnep során mindennap más-más vendég látogat el a sátorba. Ők a következők: Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron és Dávid. Közös e hét férfiúban, hogy életük folyamán valahol vendégeskedtek. Az uspizin szó (אושפיזין) a latin hospice hebraizált változata, de arameus eredetű. E rituálé szimbolikus vendéglátást jelent, és egy XVI. századi kabbalisztikus szokás továbbélése. A sátorban vendégül látjuk a Biblia nagy alakjait, Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Józsefet, Mózest, Áront és Dávidot, minden nap mást és mást. E hét vendégnek életében bőven kijutott a vándorlásból és a sátorban lakásból. Ilyenekkel vándoroltak őseink a sivatagban, Egyiptomból jövet.