Hetilap
2026. október 2. péntek – 5787. tisri 21.
péntek 18:30 | gy. gy. 18:03 erev smini áceret | kiddus a sátorban | szombat 10.00 szukot VII. azaz utolsó nap | jizkor/mázkir kb 1.30 után | kiddus a sátorban | szombat 18.30 erev szimhát torá-körmenet | vasárnap 10.00 szimhát torá - körmenet | hávdálá 19.03. | 87/12.
HÁG SMINI ÁCERET VE SZIMHÁT TORÁ SZÁMÉÁH - חג סוכות שמח
Szukot végéhez közeledve ünnepekben gazdag napok várnak ránk. Csütörtökön este Hosana Rábá (הושענא רבה) veszi kezdetét, majd a Sábeszt és a vele együtt beköszöntő Smini Áceretet (שמיני עצרת), végül szombat estétől Szimhát Tórát (שמחת תורה) ünnepelhetjük. Lezárásként a Tóraolvasáskor nem elégszünk meg a hetiszakasz (többszöri) felolvasásával, hanem Böréshit könyvével elkezdjük előröl olvasni a Tórát, ezzel is jelképezzük, hogy a tanulást sohasem lehet befejezni. A Tóra egyik utolsó mondata: “Nem volt Izraelben Mózeshez hasonló próféta”. „וְלֹא־קָם נָבִיא עֹוד בְּיִשְׂרָאֵל כְּמֹשֶׁה” Mózes halála előtt megáldotta Izraelt, emlékeztet a szináji kinyilatkoztatásra, amikor Izrael elfogadta a Tóra törvényeit. Ettől kezdve Mózes Tórája Jákov gyülekezetének minden idők örökségévé vált. Az áldás sorra veszi Izrael összes törzsének jövőbeli életét. A veszélyben lévő Reuvén és Júda törzseiért (határszéli törzsek) imát mond, hogy fennmaradjanak. “Ezt mondja Júdának, hallgasd meg Isten az ő imáját és légy segítségére ellenségeivel szemben”. Lévi törzse nemcsak áldásban, hanem bő dicséretben is részesül. Ez volt az a törzs, amely nem vett részt az aranyborjú imádásában, és Mózes mellé állt, amikor meg kellett fenyíteni és fegyelmezni a népet. “Törvényeidet ők fogják tanítani Jákobnak és az áldozatokat bemutatni oltárodon”. Mózes áldó szavai évről-évre arra emlékeztetnek bennünket, hogy első nagy tanítónk örökre velünk van. A Szukotot lezáró Szimhát Tóra napja örömünnep, amikor nem annak örülünk, hogy befejeztük az évi Tóra-olvasást, hanem hogy újra elkezdjük azt.
Smini Áceret szó szerint azt jelenti, hogy „A gyülekezés nyolcadikja” – nyolcadik napja. Ennek ellenére önálló ünnep, nem tartozik a Szukkothoz: nem ülünk a szukkában és nem nyúlunk a „négy növényfajtához”, gyertyagyújtáskor és az esti ima utáni kidus során sehechejánut mondunk, mint minden ünnep beköszöntekor. Az ünnep „forrása”, amelyből „tanuljuk” az ünnepet (vagyis az ünnep „skripturális”, tórai alapja) 3Mózes könyvének 23. fejezetében van: „Hét napon át hozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak. A nyolcadik napon szent kihirdetéstek legyen, hozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak. Gyülekezés (áceret) az, semmi möláchá-munkát ne végezzetek”. 4Mózes könyvében is írva áll: „Nyolcadnapra gyülekezéstek legyen, semmi mölacha-munkát ne végezzetek, és hozzatok kellemes [=szívesen fogadott] illatú égőáldozatot, tűzáldozatot az Örökkévalónak, egy bikát”. Az áceret, gyülekezés a Jóteremtő Izrael iránti szeretetét fejezi ki. Hét napig voltunk Jeruzsálemben a zarándokünnepen, Atyánk színe előtt, s most azt mondja fiainak az apa: még egy napon gyűjtsétek egybe népemet, mert nehéz megválnom tőlük. Mázkir Jom Kipurkor, Sömini Áceret napján, Peszách utolsó napján és Sávuotkor a Tóraolvasás („lejnolás”) és a Muszáf között elhunyt hozzátartozóink lelkiüdvéért imádkozunk. Akinek élnek a szülei, az kimegy a teremből, nehogy „ötletet adjanak a Vádlónak” (magyarul: hogy ne fessék az ördögöt a falra). Hogy kerül a halottakra való emlékezés csizmája az ünnepi asztalra? Úgy, hogy mi, zsidók azt tartjuk, épp a lelki öröm perceiben kell elgondolkoznunk azon, ami a bánatot okozza. Így szól a próféta (Jöchezkél): „Véredben élj!” A népnek minden kritikus órán fel kell tudnia emelkedni, meg kell találnia a reményt és az optimizmust. Ha ma örülhetünk, az az előttünk jártaknak köszönhető, véreinknek és az ő vérüknek. Szimhát Tóra Ezt az ünnepet nem említi a Tóra, de Bölcseink háláchába vették, hogy ha végére érünk a Tórának, szöudát kell ülni. Talmud-traktátus végére érve is szokás lakomát ülni. Amikor a hetiszakaszok felolvasásával Mózes Öt Könyvének végére értünk, örömünneppel, körtáncokkal – hákáfot – kell ezt emlékezetessé tenni, este a Mááriv után, reggel a Sáchárit után. Hálélt is mondunk.
Mint tudjuk, a Tóra ötvennégy szidrára van felosztva, minden szombaton felolvasunk egyet, olykor kettőt, egy év alatt az egész Tórát. Erec Jiszráelben Tisré hó 22-én, külföldön 23-án fejezzük be. Ez a Szimchát Tóra. De a Tóratanulás nem „fejeződhet be”. Ezt azzal is jelezzük, hogy Mózes ötödik könyvének végére érve azonnal újra olvasni kezdjük az elsőt. Rabbi Israel Méir Lau: „A zsidó élet törvényei” című könyvéből
Michael Paley: A Nevo hegy és a jövő Sok évvel ezelőtt elég szerencsés voltam hozzá, hogy Jordániába utazhassam. A madabai mozaikhoz is eljutottunk a Nevo hegyen. Ott állhattunk azon a hegyen, ahol Mose is állt, amikor megpillanthatta az Ígéret Földjét, ahova belépnie nem volt szabad. Ködös nap volt, alig láttuk a Júdeai sivatag dombjait, de mégis megragadott a látvány. A ködről kérdeztem az idegenvezetőt, és azt felelte, hogy a Holt-tenger párolgása miatt itt mindig köd van. Mosere gondoltam, ahogy ott állt hosszú és eseménydús élete utolsó napján. Lepillant a 12 törzsre, és tudja, ő az utolsó életben lévő „nagy öreg”. Emlékszik Izrael népnek a vándorlás alatti minden nehézségére, de hirtelen az is mind köddé válik. Még hosszú, kihívásokkal, sőt tragédiákkal teli út vár a népre. Ám akkor, amikor a halál küszöbén állva tekint rájuk, mindez csak egy álomnak tűnik a számára az éles, aranyló fényben. Megáld minden egyes törzset külön-külön, hiszen ismeri őket. Néhány szóban kiemeli mindegyikük erősségét, azt, amivel hozzájárul a nép egészének virágzásához. Jehuda törzsének politikai feladatai lesznek, Levi pedig a próféciáért és a tanításért lesz felelős. Joszef törzsei felelnek a harmatért, Zvulun törzse az utazásokért, Dán törzse oroszlánként fog küzdeni. Ha a magyarországi zsidóság törzse is ott lenne, akkor bizonyára a kreativitás és a megújulás feladatát kapná. Mose maga a halálba indul, de megígéri, hogy a jövő rendben lesz. Mi végre a köd? Mosenak meg kell győznie a népet, hogy hagyják el a sivatagot, amelyet már ismernek és ahol Isten gondoskodott minden szükségletükről. Mose vezetésének vége, és a népnek el kell indulnia a harcok felé. Mose a ködbe tekint, és akkor is látja a jövőt, amikor senki más nem képes erre, – ám amikor megáldja a népet, hirtelen az ő szemük is felnyílik. A Nevo hegyen, sok éve, a nap nyugodni tért. Az egyik domb felett csillogó fényt láttam meg – Jeruzsálemét. Hirtelen én is úgy éreztem, hogy a jövő rendben lesz…
Rachel Korazim, irodalmár, Izrael tanulmányok szakértő A Vezot hábráchá hetiszakasz bővelkedik jelentésben gazdag üzenetekben. Mose elbúcsúzik, meghal és Jehosua átveszi a helyét. A Tóra olvasásának végére érünk, és rögtön újra is kezdjük a Beresit könyvével. A Tóraolvasáson keresztül mi is örökre ott állunk a Nevo hegyen és messziről megpillantjuk Izrael földjét. Mindig is a – Szináj heggyel világos ellentétben álló – Nevo hegy foglalkoztatott a legjobban a hetiszakasz témái közül. A Szináj hegyen Mose, a vezető, feljutott a csúcsra, az Örökkévaló előtt állhatott, és elhozhatta népe számára a Tízparancsolatot, amely majd nemzedékek hosszú sorának világnézetét alakítja. Ennél nem lehet magasabb szintre jutni. A Nevo hegyén viszont Mose a saját korlátaival szembesül: Eddig és egy lépéssel se tovább! Megtetted a magadét, de most add át a helyed a jövő vezetőjének! Ráchel, a költőnő gyönyörűen fogalmazta meg ezt: Vele szemben A szív figyel. A fül is figyel. Jön? Vajon jönni fog? Minden várakozásban jelen van Nevo szomorúsága. Egymással szemben - egy folyó két partja. Az ítélet szirtje - szemben az örök messzeséggel. Tárd szét karjaid. Nézz szembe - nem jön senki. Mindenki és a maga Nevo hegye, széles evilágon. Ráchel ezekben a rövid sorokban felismeri a konkrét helyzetben az egyetemességét. Életünk során számtalan „Nevo-pillanattal” találkozunk, hiszen ezek minden várakozásban benne rejlenek. Minden reményben ott van a kudarc félelme, a szorongás, hogy nem leszünk képesek megvalósítani vágyunkat. A második versszak összekapcsolja ezt a pillanatot Izrael földjének egyedi látképével. Mose Nevo hegyén áll, a Jordán a lába előtt, és a folyó másik partjára nem juthat el. De mégis, talán az is igaz, hogy a „Nevo élmény” nem köthető konkrét helyhez, bár csak a Nevo hegyen állva lehet azt a csodás tájat látni, amelyet a Tóra leír: „Az Örökkévaló megengedte, hogy megnézze az egész országot, a Gileádot Dánig, Náftáli, Efrájim és Jehudá összes földjeit a nyugati tengerig, és a Negevet, az alföldet – Jerikó, a pálmafák városa völgyét – egészen Coárig”. A Nevo hegy szomorúsága egyetemes pillanat, ám ugyanakkor kapcsolódik Izrael országához. Az utolsó versszakban szembenézünk az igazsággal – mindegyikünkre vár egy „Nevo-pillanat”. Életünk végén valamennyien szembesülünk mindazzal, amit addig nem sikerült megvalósítanunk, és már nem is lesz rá módunk, hogy megvalósítsuk. Mose ebben a pillanatban olyan, mint minden más ember, különleges érdemei nem segítenek rajta – és ő elfogadja a döntést. Mindenki és a maga Nevo hegye, széles evilágon. A híres héber költő, Chájim Guri azt mondta, hogy Ráchelnek ezért a sorért Nobel díj járna.
Joszi Korazim, a szociális munka professzor emeritusa Tényleg „ez az áldás”? Négy átgondolandó kérdést szeretnék felvetni a hetiszakasz és az izraeli társadalmi valóság kapcsolatáról. 1. Mose a törzseknek adott áldásában azt ígéri, hogy Izrael népe békességben lakozhat, viszont a Joszefnek szóló áldában azt is említi, hogy népeket fog „felöklelni”. Vajon mennyire valósult meg az áldás? Békében élünk a mai Izraelben? A boldogságérzetet mérő kutatások eredményeiben Izrael igen jó helyet foglal el, a 11. a világrangsorban, olyan országok után, mint Kanada és Svédország. Melyek azok a csoportok, akiket „felöklelünk”, akiket legszívesebben elüldöznénk, vagy annak örülnénk, ha köddé válnának? 2019-ben ezek a menedékjogot kérők és azok a vendégmunkások (illetve az ő, már Izraelben született, gyermekeik), akiknek a tartózkodási engedélye már lejárt. 2. A hetiszakasz bemutatja a vezetőváltás rendezett folyamatát. Mose az általunk ismert, demokratikusnak nevezett folyamatok nélkül nevezi ki Jehosuát, ugyanakkor napjaink Izraeljében azt tapasztaljuk, hogy a demokratikus folyamatok nem tudják biztosítani a hatalomváltást, annak ellenére sem, hogy a jelenlegi vezetőnek mind a kormánypártokon belül, mind az ellenzéki pártokban több kihívója is van. 3. A Beresit könyvében a világ kezdeti állapotát az őskáoszt jelölő tohuvábohu-kifejezéssel írták le, és a teremtés tulajdonképpen a rend létrehozatala volt. A 21. századi szakzsargonban azt mondanánk, hogy komplex és néha egyenesen kaotikus helyzetekben olyan kormányzati stratégiákra van szükség, amelyek lehetővé teszik a válaszadást gyorsan változó környezetünk olyan problémáira, mint például a mélyszegénység, az egyre növekvő vagyoni különbségek, az utak túlterheltsége, az egyre romló bűnözési mutatók, vagy a veszélyeztetett gyerekek és fiatalkorúak jelensége. Amikor ezeknek a problémáknak nincs rendszerszintű kezelése, akkor a tohuvábohu érzése alakul ki bennünk, hiszen e kihívások megválaszolásához az szükséges, hogy az állam fel- és elismerje létüket és rendszerszinten menedzselje ezeket. Néha úgy tűnik, hogy Izrael Államát is újra kéne indítani mindehhez 4. Az áldásban az is elhangzik, hogy Izrael népe nagyra nő, és a Tóra első parancsa a „szaporodjatok és sokasodjatok”. Úgy tűnik ez a parancs betartatik, hiszen Izrael a nyugati államok között az egyik legzsúfoltabb. De míg a tórai parancs egész Izrael népére vonatkozik, addig ma azt látjuk, hogy két olyan kisebbségi csoport – az ultraortodoxok és az arabok – növekszik a leggyorsabban, amelyek veszélyeztetik az ország gazdasági egyensúlyát, és amelyek foglalkoztatása súlyos problémát jelent. Vajon napjainkban ki áld meg minket, és milyen áldásokra szorulunk rá leginkább?
HÍREK A VILÁGBÓL