Hetilap
- Dr. Verő Tamás
- 2 nappal ezelőtt
- 8 perc olvasás
2026. augusztus 21. péntek – 5786. elul 08.
péntek 18:30 | gy. gy. 19:27 | szombat 10:00 | havdala 20.33
KI TÉCÉ (V. Mózes 21.10. – 25.19.) כִּֽי־תֵצֵ֥א
Mózes különböző törvényeket ismertet, majd elmondja, hogy az ember holttestét még aznap el kell temetni, a talált jószágot megőrizni és visszaszármaztatni jogos tulajdonosának. A szakasz megismétli a házasság, valamint a zsidó erkölcs és szemérmesség törvényeit és utasításait, a válás módját, a tábor tisztaságának szabályait.
„Midőn kivonulsz”. A szidra témája annyira sokrétű, hogy ismertetni csak a teljesség igénye nélkül, egyes részeket kiemelve lehet. Képzeljünk el egy korongot, amelyre egy festő a paletta valamennyi színéből húz egy-egy csíkot. Ha végigmegy a teljes színskálán, majd megforgatjuk a korongot, végül egyetlen színt látunk. Valószínűleg feketét, de mindenképpen homogén egységet. Hasonlóképpen a rengeteg, látszólag hevenyészetten egymás mellé vetett gondolat is egésszé áll össze. Ha alaposabban tanulmányozzuk őket, megérthetjük azt a logikát is, amely alapján a különböző témák egymás mellé kerültek. A bevezető rész a háború szabályaival, valamint a fogoly nővel való bánásmóddal foglalkozik. Szó esik a fogoly nővel kötött házasságról, de más házassági és válási szabályok is előkerülnek. Ugyancsak többször visszatérnek a harcba vonulásra és az ott követendő magatartásra vonatkozó etikai előírások. A barátoknak adott kölcsön, a kamat és a zálog szabályai is szerepelnek a hetiszakaszban. Szerszámot vagy kézi malmot, vagyis olyan eszközt, amely a megélhetést szolgálja, nem szabad zálogba venni, mert ez olyan lenne, mintha magát az életet vennénk zálogba. A munkással, a béressel szembeni kötelességekről is olvashatunk: nem szabad őt sanyargatni, bérét pedig még aznap meg kell fizetni. Tudósok megjegyzik, hogy a jogtudománynak aligha akad még egy olyan rendszere bármely országban vagy korban, amely ennyi emberi együttérzést tanúsítana a szerencsétlenek iránt, mint a Szentírás.. A rossz szó és a rágalom olyan súlyos bűn, amelynek büntetése a poklosság. Ez a betegség még Mózes nővérét, Mirjámot sem kímélte meg, amikor vétkezett. A kimondott szóra egyébként is vigyázni kell: „Ami kijön az ajkadon, tartsd meg és teljesítsd.” Egy mondat utal a rojtokra, amelyeket máshol szemlélő szálaknak, cicitnek nevezünk. Egy másik mondat pedig az állati eredetű gyapjúból és a növényi eredetű lenből készült, kevert szövésű ruhák viselését tiltja.
„Ha háborúba mész ellenségeiddel szemben…” – kezdődik a hetiszakasz, amelynek első része a háború szabályaival és a hadifogságba ejtett idegen nővel kötött házassággal foglalkozik. A szidra ugyancsak háborús témával zárul: az Ámálék elleni harcra való felszólítással. „Emlékezz, mit tett veled Ámálék… pusztítsd el emlékét!” A két háborús rész között azonban a békés élet számos törvényével találkozunk. Szó esik a szűkölködők megsegítéséről, az elveszett tárgyak visszaszolgáltatásáról, a szülők tiszteletéről, a házasság szabályairól, valamint állatvédelmi parancsokról is. Ezek közül különösen érdekes a házépítéshez kapcsolódó előírás: „Ha házat építesz, építs korlátot a tetőre, hogy ne légy felelős az onnan lezuhanó életéért (véréért).” Az Írás itt a „dámim” szót használja, amely egyaránt jelenthet VÉRT és PÉNZT. A korlát előírása szó szerint az emberi élet védelmét szolgálja, de szimbolikus jelentést is hordozhat. Arra figyelmeztet, hogy a házban élőknek határt kell szabniuk a pénz és a vagyon utáni hajszának. „Ne a pénz, az anyagi érték jelentse a ház jellegét, mert lezuhanhatnak a ház tetejéről.” Az igazi zsidó otthont nem a külső pompa, a berendezés vagy a másokkal való versengés teszi értékessé, hanem a családi élet melege, az egymás iránti szeretet és a Tóra szelleme. Gondolnunk kell „Jákob szép sátraira”, ahol a szellemi és lelki értékek határozzák meg az otthon légkörét. „Építs korlátot házad tetejére.” Olyan „korlátot”, amely arra tanít, hogy az ember ne csak önmagáért éljen, hanem mások segítését és a közösség szolgálatát is kötelességének tekintse.
A hetiszakasz végén ismét Ámálék kerül előtérbe. „Emlékezz, mit tett veled Ámálék.” Nem csupán az egyénnek, hanem az egész népnek emlékeznie kell. Ámálék minden korban az embertelen gyűlölet és pusztítás jelképe. A szöveg ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a külső veszély mellett a belső széthúzás, a testvérgyűlölet és a pártoskodás is gyengíti a közösséget. Éppen akkor van szükség egységre, amikor a legnagyobb a fenyegetés. Az Ámálék elleni első harcról Mózes második könyvében olvasunk: „És lőn, amikor Mózes felemelte kezét, Izráel győzött. De ha leeresztette, Ámálék emelkedett felül.” Bölcseink magyarázata szerint Mózes felemelt keze arra emlékeztette Izráelt, hogy az Ég felé forduljon, Istenben bízzon és hitében megerősödjön. „Emlékezz, mit tett veled Ámálék!” – a figyelmeztetés minden nemzedékhez szól. A széthúzás helyett az egység, a testvérgyűlölet helyett a szeretet, az egymás iránti felelősség és segítség erősíti Izráelt, hogy „biztonságban éljünk országunkban. És békét hozok az országra, és biztonságban éltek benne.”
Akihez valaha közöd volt, mindig közöd lesz hozzá, de fontos, hogy szimbolikusan is lezárjuk az életszakaszainkat. Nem tudunk búcsúzni, szabadulni szertartások nélkül. A hetiszakasz a házasságok megromlásának közismert tünetéről beszél. Van úgy, mondja, hogy azt, akivel együtt élünk, egyszer csak „nem találjuk már kedvünkre valónak”, hirtelen valamit, amit eddig kedvesnek, vagy említésre sem méltónak találtunk, kellemetlennek, taszítónak kezdünk érezni benne. Ilyenkor a férfi „válólevelet ír a nőnek és kezébe adja”. Rási, a nagy kommentátor azt fűzi hozzá mindehhez, hogy a válás „micve”, helyes lépés és tulajdonképpen kötelesség bizonyos esetekben. Barry Leff rabbi szerint ez azt jelenti, hogy ha egy érzelmi közösség véget ér, ha nem nyújt többé örömet a feleknek, ha nem viszi előre mindkettőjüket, akkor kötelesek vagyunk a magunk és a másik érdekében véget vetni neki. A talmudi rabbik azon vitatkoztak, amikor ezt a tórai szöveget tanulták, mi lehet válóok. Rabbi Akiva arra jutott, hogy nincs szükség válóokra: bármilyen nagyszerű feleség/férj, anya/apa a másik, ha egy reggel arra ébredünk, hogy „nem találjuk már kedvünkre valónak” többé, menni kell. Nem hibázott senki, elmúlt. Amíg a kedvünkre valónak találjuk a másikat, majdnem minden megoldható és majdnem mindent meg kell próbálni a megoldás érdekében, de ha nem találjuk már kedvünkre valónak többé, semmi sem segíthet. Ugyanakkor, a Talmud szerint, az első házasság felbontásakor még az oltár is sír. A szertartás pedig megvigasztal valamelyest: formát ad annak, ami történik, segít belekapcsolni az elmúlt és eljövendő gyászok, örömök láncolatába. A válás jogi aktus és szertartás is: lezár és szabaddá tesz. Az egymást többé nem szeretők közötti eltéphetetlen összetartozást szabályozza, mert akivel közös múltad van, attól nem tudsz soha egészen elszakadni. Ezért néha azt hisszük, egy újabb kapcsolat végén, hogy akár újra lehetne kezdeni az előzőt, biztos csak valami félreértés volt, hogy elmúlt. A Tóra figyelmeztet, hogy nem volt véletlen. Nem engedi, hogy egy következő kapcsolat után újrakezdjük. Nem engedi, hogy tartósan becsapjuk magunkat. Muszáj választanunk és a választásainknak következményei vannak. Nem lehetünk vele is és nélküle is. Tűzoltó leszel s katona, vadakat terelő juhász-ígéri József Attila az Altatóban. Amíg még kisgyerekek vagyunk, minden előtt, addig igen. Még bármi lehet. De végül vagy tűzoltó, vagy katona, vagy vadakat terelő juhász lesz az ember. Valami, valaki mellett elköteleződni egyúttal lemondás is valami, valaki másról. Az egymást már nem szeretők eltéphetetlen összetartozásának tudatában.
Pécsi-Pollner Katalin, irodalmár, holokauszt kutató A szöveg első olvasásra meghökkentően szűkszavú: vissza ne merd venni a volt feleségedet, akárhogy is szeretné / szeretnéd! Miért került be ez a szabály az ennél jóval életszerűbbnek látszó szituációkra vonatkozó törvények közé? Hányszor gondolunk volt kedvesünkre, párunkra, álmodunk is vele, noha jó oka volt, hogy szétváltak útjaink! Mégis, van közös történetünk, esetleg közös gyerekeink is, részben egymás hatására lettünk azok, akikké váltunk. Baj lenne ez? Ha számbaveszem, hány olyan ismerősöm van, akik ismét egymásra találtak egy új párkapcsolat után, összesen három jut eszembe. Elhanyagolhatóan kevésnek tűnik. Vajon a törvénynek ezúttal a férfiakat kell megreguláznia? Amennyiben megbánták asszonyuk átgondolatlan elzavarását, továbbra is vágyódnak utána? Hogy meg ne merjék másítani szavukat? Hiszen ettől „gyengének”, „férfiatlannak” mutatkoznának. A válásig ugyanis rendíthetetlen a férj: simán kidobhatja közös otthonukból hitvesét, ha nem találja kedvérevalónak. A törvény írója kitér arra is, mire gondolhat, amikor a válás mellett dönt. „Ha valami visszataszítót talál vele kapcsolatban”. A megfogalmazás vonatkozhat pusztán a férj oktalan fantáziálására, ártatlan kacérkodásra, avagy valós félrelépésre. Mit mutat mindez? A rettegést attól, hogy a feleség egy másik férfitől lett terhes. Egy férfinek meg kell akadályoznia, hogy egy másik férfi – egy másik család – „vére” bekerüljön az ő családjába. Ezért fogalmazza meg a törvény olyan akkurátusan, hogy egy nő a válás után hány nappal mehet újra férjhez. Miért szerepel tehát ez a tiltás a sokkal fontosabbnak látszó társadalmi problémákat szabályozó törvények között? Mégis lenne benne egy kis romantika? Vagy inkább csak lélektan: ősi félelem a halottak - volt feleségek, hajdani szerelmek - visszatértétől? Mindezen túl, fontos látnunk, hogy ez a bibliai tiltás – a volt feleség visszafogadásáé – nem érzelmekről szól elsősorban, hanem a hatalomról. A szöveg a patriarchális társadalom lenyomata: a férfiak a nők szexualitását is maximálisan kontrollálni akarták. A törvények szerint ugyan a feleség is kérheti a válást bizonyos esetekben, a férfinak azonban összehasonlíthatatlanul nagyobb a játéktere. Meg is tagadhatja a válólevél kiadását. A maga korában a család, a törzs és a nép határainak megerősítése lehetett a szöveg fő célja a szexuális tabuk kijelölésével, a törvény ezért tiltja a nem egyértelműen szabályozott szexuális kapcsolatokat: „Ne okozz ilyen vétket a földnek, amelyet Istened, az Örökkévaló öröklődő birtokként ad neked.”). Történelmileg szemlélve értjük a kontextust, ám mára elfogadhatatlanná váltak a bibliai szövegnek mindazon részei, amelyekben férfi és nő nem egyenlő felekként jelennek meg. Gondolkodnunk kell rajta, hogyan értelmezhetőek át a patriarchátus szövegszerű lenyomatai a XXI. századi zsidóság kívánalmainak megfelelően.
Bitter Dávid, filozófus-pszichológus Mózes törvényei megengedik a válást bizonyos feltételek fennállása esetén. Ugyanakkor vita tárgya, hogy miféle „visszataszító” dolog szolgálhat válási indokként. Egy talmudi álláspont szerint csak a szemérmetlen viselkedés. Mások jóval szubjektívebb, nem erkölcsi kifogásolnivalókat is elfogadhatónak tartanak, mint például azt, hogy a feleség rosszul főz, vagy hogy a férj szebb feleségnek valót talált. Mindenesetre a válás nem kötelező, csupán lehetőség a releváns esetekben. Ha a férj emellett dönt, szabad akaratából teszi. Ebből azonban nem következik, hogy csak az ő akarata számít. A szöveg értelmezhető úgy, hogy a házasság csak akkor szűnik meg, ha a feleség ténylegesen távozik a férje házából. Eszerint még ha nem is kezdeményezheti a nő a házasság bontását, a férje ezirányú kezdeményezését meghiúsíthatja. Ha fizikai–szociális értelemben házastárs marad, úgy jogilag is folytatódik a házasság. Végül, a fentiekkel összeférő lehetőség, hogy a házasság jogi bontásából még nem következik a felek közti „égi” szövetség megszűnése. Ez magyarázhatja, miért csak abban az esetben tilos újraházasodni, ha a volt feleség időközben élt másik házasságban is. Ennek híján az eredeti szövetség a válás ellenére is érvényben lehet, amely esetben nincs akadálya az újraházasodásnak. Ha azonban az eredeti szövetség valamely másik szövetség miatt megszűnik, az végleges. Ilyen esetben a korábbi házastársak újbóli egybekelése pusztán jogi aktus lenne. Mózes törvénye talán ennek hivatott elejét venni. Ha helyénvaló az értelmezés, izgalmas implikációja épp egy törvénynek, hogy a házasság és válás kérdései túlmutatnak a jogon.
HÍREK A VILÁGBÓL