Hetilap
- Dr. Verő Tamás
- 1 nappal ezelőtt
- 7 perc olvasás
2026. augusztus 07. péntek – 5786. áv 24.
péntek 18:30 | gy. gy. 19:51 | szombat 10:00 | havdala 21.00
REÉ (V. Mózes11.26. – 16.17.) רְאֵ֗ה
MAZL TOV ZSINI! 138 év! 1888 08 08 – 2026 08. 08. 138 év! MAZL TOV ZSINI!
Felsorolja– a Tórában másodszor – az ehető állatokat, hangsúlyozva ismérvüket. Négylábúaknak, hasított pata és kérődző a követelményi, a halaknál az uszony és pikkely. A hetiszakasz elnevezésének jelentése: “lásd”.
„lásd”. Látnotok kell: elétek lesz helyezve áldás és átok. Áldás, ha hallgattok az Ö…való szavára, és átok, ha süket fülekre találnak a Mózes által most elmondott parancsolatok. Szabad a választás, de a tanítás arra int: válaszd az életet. Ez utóbbi szavak a Tóra egyik legfontosabb gondolatát fejezik ki. Az Ígéret földjén az áldást a Gerizzim hegye, az átkot pedig az Ébál hegye szemlélteti. Mózes ötödik könyvének következő része az alábbi kérdésekkel foglalkozik: Vallási intézmények és istentiszteletek (XII. fejezet 1. versétől a XVI. fejezet 17. verséig)
Kormányzati kérdések és államügyek (XVI. fejezet 18. versétől a XVIII. fejezet végéig) Büntetőtörvények (XIX. fejezet 1. versétől a XXI. fejezet 9. verséig) Családi élet (XXI. fejezet 10. versétől a XXV. fejezet végéig) Zsengék, tizedek és az ezekhez kapcsolódó imádságok (XXVI. fejezet) A tiszta áldozatokat a kijelölt helyen és a megfelelő időben kellett bemutatni, miután az áldozati helyet megtisztították a pogány kultusz nyomaitól. „Ne tegyétek így az Örökkévalóval.” E mondatból bölcseink azt a következtetést vonták le, hogy a Mindenható nevét nem szabad letörölni. Ezért a megrongálódott tekercseket és szent iratokat összegyűjtötték, majd a külvilágtól elzárt helyen őrizték. Az ilyen helyet genizának nevezték. Kairóban fedezték fel a híres genizagyűjteményt, amelynek egy részét Budapesten őrzik. Scheiber Sándor professzor és munkatársai sokat dolgoztak a sérült szövegek megfejtésén és fordításán. Napjainkban is szokás a megrongálódott imakönyvlapokat és Tóra-tekercseket a rajtuk szereplő istennevek miatt ünnepélyesen eltemetni. A hetiszakasz – a Tórában másodszor – felsorolja az ehető állatokat, és hangsúlyozza azok ismérveit. A négylábúaknál a hasított pata és a kérődzés a követelmény, a halaknál pedig az uszony és a pikkely.
Az előttünk álló hetiszakasz tartalma rendkívül változatos. A tórai szakasz a jó és a rossz közötti szabad emberi választással indul, majd a központi Szentély kizárólagosságának törvényeivel folytatódik. Külön rész szól a hamis prófétákról, a bálványimádás elleni küzdelemről, valamint a fogyasztásra tiltott állatokról. A következő fejezet a tized törvényeivel és a hetedik, vagyis „Smita” év rendelkezéseivel foglalkozik. A szolgaságra vonatkozó előírások részben megismétlik, részben kiegészítik a Mózes második könyvéből (Sömot) ismerteket. A hetiszakaszt a három zarándokünnep történeti háttere és előírásai zárják. „Lásd, elétek teszem ma az áldást és az átkot” – így kezdődik a hetiszakasz. Az áldás és az átok közötti választás az emberre van bízva. Más helyen ezt olvassuk: „lásd az életet a jót teszem elétek, vagy a halált és a rosszat. És válasszátok az életet!”. A központi Szentély (Bét Hamikdás) annak az emberi igénynek is megfelelt, hogy Isten szolgálatának legyen egy „látható” központja. Más népekkel ellentétben azonban csak egyetlen helyen, Jeruzsálemben állhatott, azon a helyen, amelyet Isten kiválasztott. A próféták ugyanakkor hangsúlyozták, hogy Isten szemében nem az áldozatok, hanem az erkölcsös élet és a jó cselekedetek a legfontosabbak. „Őrizkedj attól, hogy áldozatodat minden helyen bemutasd, amit jónak látsz”. A központi Szentély felállítása előtt le kellett rombolni a kánaániták bálványimádó oltárait és szentélyeit. Az egyistenhit nem tűrhette meg maga mellett a pogány kultuszokat. Mózes óva intette a népet a hamis prófétáktól. Hamis próféta az, aki bálványimádásra szólít fel, még akkor is, ha „csodajeleket” mutat és szavai beteljesednek. A bálványimádás ugyanis nemcsak idegen kultuszt, hanem Isten törvényeivel ellentétes erkölcsi rendszert is jelentett. „Még fiaikat és lányaikat is tűzben égetik el isteneik tiszteletére”. Ezért tilos volt átvenni az idegen népek szokásait: „Ne kövessétek e népek szokásait”, hanem „szentek legyetek, mert szent vagyok én az Örökkévaló Istenetek.” Isten szentsége nem csupán természetfelettiséget jelent: „Isten magasságos a törvényben, és a Szent Isten megszenteltetik az igazságosságban”. Izraelnek ezt, az igazságosság szentségét kell követnie. Hetiszakaszunk ezért részletesen foglalkozik az emberbaráti törvényekkel is: „Ha szűkölködő lesz testvéred, nyújtsd ki feléje kezed, és add neki mindazt miben hiánya van.” A hetedik, „Smita” évben el kell engedni az adósságokat, ugyanakkor a Tóra figyelmeztet: „őrizkedj attól, hogy a 7. év közeledtével megvond a segítséget a szűkölködőtől.” A szolgák felszabadításáról pedig így rendelkezik: „Ha héber testvéred szolgának adta el magát, bocsásd szabadon a 7. évben. Ne küldd el üresen; adj neki nyájadból, szérűdből és borodból. Emlékezz rá, hogy szolga voltál Egyiptomban.” A három zarándokünnepnek mezőgazdasági és történelmi jelentése is van. Pészách a kalászérés hónapjára esik, ezért szükséges a zsidó naptárban a szökőév, amely biztosítja, hogy az ünnep tavasszal maradjon. Sávuot a búzaérés és a zsengék ünnepe, egyben a Tóra-adás emléknapja. Szukot a betakarítás ünnepe, miközben a sátrak a pusztai vándorlásra emlékeztetnek. Mindhárom ünnep előírja a Jeruzsálembe való zarándoklást. Az ünnep öröméből azonban az özvegyeknek, árváknak és a szegény sorsú levitáknak is részesülniük kell. Hetiszakaszunk így ismét a felebarát iránti felelősséget és a közösségi szolidaritást hangsúlyozza.
A próféták a honfoglalást követő idők során a héber Biblia szerint folyamatosan rivalizáltak egymással és noha a nagy királyoknak, így Dávidnak, voltak udvari prófétái, a király udvartartásához tartozó, jól tartott közszolga-hivatalnok prófétának lenni egyre gyanúsabb állássá vált később. Dávid udvari prófétája, Nátán ugyanis még nem viselkedett a királyától függő udvari emberként, elsősorban nem Dávidot, hanem Istent szolgálta. Dávidot szembesítette bűnével, büntetést szabott ki rá, a királyi hatalom ellensúlya maradt közhivatalnokként is. A későbbi udvari próféták jobbára hivatásos hízelgők voltak, akikkel szemben a társadalmon kívüli üldözöttek képviselték Isten igazságosságát. Isten a királyság ellenzékében hallatta a hangját ezekben az időkben, Ámosz, Elijáhu és társaik révén. A valódi prófétákat az különbözteti meg a hamis prófétáktól, ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a kérdést, hogy nem hízelegnek, sem a királynak, sem, ha a politikai hatalom végső forrása a nép, a népnek. A politikai, közösségi dimenzióból a személyesbe visszalépve az egyénnek sem. A gyerekeinknek, a barátainknak, a kollégáinknak. Akikért felelősek vagyunk, akiknek őszinteséggel tartozunk. Tzvi Hirsch Weinreib rabbi, az amerikai ortodoxia egyik legnagyobb tekintélyű, idős vezetője szerint felelősen őszintének lenni a legnehezebb dolgok egyike. Miközben nem lehetsz ál-kíméletből hazug, nem lehetsz bántó sem, sérteni és figyelmeztetni nagyon különböző tevékenységek. Bírálatod, tanácsolja, ne minősítés, hanem pontos leírása legyen annak, mit és hogy hibázott el az, akinek segíteni akarsz. Kéretlen tanácsot még barátnak, közeli munkatársnak se osztogass, mert el kell jutnia ahhoz az érettség egy fokára mindannyiunknak, hogy kérjük, igényeljük és így el is fogadjuk a kritikát. Ezt megelőzően úgysem lehet segíteni, legfeljebb azzal, ha nem veszünk részt a másik önismeretének eltérítésében, nem dicsérünk hazug módon. Az önismeret zavarai vezetnek a legkomolyabb bajokhoz, semmivel sem ártunk inkább, mint hazug hízelkedéssel. Ezt tanúsítja az ókori Izrael története is, ezt tanúsítják a körölöttünk élők élettörténetei, gyakorta a miénk is, figyelmeztet a pszicohterapeutaként is képzett Weinreib rabbi. Hamis próféta az, aki nem Istent, az igazságot szolgálja, hanem a mi hazug önképünk fenntartásában segít, mindenre azt feleli, rendben lesz, nem lesz gond. Jihje beszeder, rendben lesz, a kedvelt izraeli fordulat szerint, amelyet a belőle sugárzó felelőtlenség, önmegnyugtató hazudozás miatt kárhoztatott Jichák Rabin egy beszédében. A szembenézés helyetti optimizmus káros, hazug prófécia, a szembenézés utáni, annak ellenére is fenntartott optimizmus segítségével talán tényleg rendbehozhatóak a dolgok végül.
Király Júlia, közgazdász, a Nemzeti Bank volt elnökhelyettese. 2015-ben jelent meg magyarul is Michel Houellebecq Behódolása. A regény egyáltalán nem arról szól, aminek számos kritikusa látni akarta, azaz, hogy a tömeges migráció hatására, hogyan győzedelmeskedik az iszlám Franciaországban, hogyan tér át a franciák egyre nagyobb hányada a mohamedán hitre. Nem ennyire primer és leegyszerűsített értelmezése a hamis próféták megjelenésének. Nem iszlámellenes könyv. Még csak nem is migrációellenes. Mindez csak ürügy Houellebecq számára, hogy a lényegről beszéljen: hogyan képes a külső világ nyomására az ember feladni önmagát, alkalmazkodni, behódolni, követni a hamis prófétát. A behódolás, a hamis próféta követése az „Én vezérem bensőmből vezérel” József Attila-i parancsának feladása. A behódolás nem más, mint egy idegen értékrendszer elfogadása, először külsődlegességekben, majd egyre inkább belülről is átérezve. Először csak a kézlendítés, a Heil Hitler, aztán már annak józan belátása, hogy a zsidók világuralmát valahogy meg kell szüntetni. A behódolás lassú folyamat, lépésről lépésre történik meg az átalakulás. A külsőség egyre inkább belülről elfogadott hitté válik. A hamis próféta észrevétlenül győzedelmeskedik. Houellebecq könyve egy értelmiség behódolási folyamatának a részletes, érzékletes leírása. Amikor azt látom, hogy barátaim lelkesen olvasnak és a külső nyomás hatására elfogadnak, mélynek, pontosnak éreznek hatalmi törekvéseket alátámasztó, önigazoló divatfrázisokat, akkor látom, ahogy hamis próféták nyomában elindultak a teljes behódolás felé vezető úton, elfelejtik a gondolkodás alapszabályait és hamarost hűséges alattvalók lesznek. Amikor azt látom, hogy barátom sokak által olvasott hírlevelében képes azt leírni történelemhamisító manipulációkról, hogy számára érthetőek, elfogadhatóak, akkor rémülten nézek rá, hogy a történelem elhazudása, a hamis próféták megjelenése tényleg képes volt őt is maga alá gyűrni? Ahogy szűnik meg a szolidaritás, ahogy egyre többen gondolják a társadalom peremére szorítottakról, hogy „végül is maguknak akarták a bajt, ők a hibásak sorsuk rosszabbra fordulásáért”, ahogy a mindent átható uralkodó ideológiák egyre többeket sodornak magukkal barátaim közül, ahogy terjed a behódolás, úgy nézek egyre szomorúbban magam elé, úgy maradok mindinkább magamra.
Novák Attila, történész Nagyon egyértelműen és keményen fogalmaz a hetiszakasz a hamis prófétákkal kapcsolatban: közvetlenül vagy közvetetten, de meg ölni őket rendelése szerint. Vagy, ha mással végeztetjük el a piszkos munkát, ki kell őket végeztetni. Hiszen letérítik a Népet a helyes útról, hiszen azt a látszatot keltik, mintha lennének Istenek az Egyetlen Istenen kívül. A kép erős és halálos, nyilván nem korunkra méretezett a nyilvánvaló és közvetlen brutalitásával, és nyilvánvaló a pedagógiai jellege is. Ugyanakkor, ha lefejtjük a véres történelmi burkot, felfedjük a szöveg gyilkos tiltásba borítkozó jelzőlámpáinak valódi útmutatását, akkor láthatjuk, hogy a Hamis Prófétát – aki a szöveg alapján akár sikeres is lehet – azért kell eltávolítani magunk közül, mert akadályt képez az igazi megismeréssel szemben. Ezek az akadályok ma éppenséggel a különféle vonzó és csillogó, ám totális ideológiák lehetnek: régebben a reflektálatlan baloldaliság, ma éppen a mindent elnyelő nacionalizmusok és konzervativizmusok különféle fajtái építhetnek fel ilyen üvegpalotát az Ember és az Isten közé. Szimbolikusan értelmezve tehát ezeket a sorokat, az ideológiák eltávolítása szükséges és elengedhetetlen feltétele annak, hogy meglássuk, ami Igaz, és ami Jó. Amire valóban szükségünk van.
HÍREK A VILÁGBÓL