Hetilap
- Dr. Verő Tamás
- 4 nappal ezelőtt
- 8 perc olvasás
2026. július 17. péntek – 5786. áv 03.
péntek 18:30 | gy. gy. 20:17 | szombat 10:00 | havdala 21.32
DEVÁRIM (V. Mózes 1.1. – 3.22.) הַדְּבָרִ֗ים
Mózes ötödik könyvének első szidrája, amely személyes visszaemlékezés, számadás, ezért stílusa emelkedett, költői. Egyes eseményeket például a kémek történetét megmagyarázza, pontosabban értelmezi annál, ahogyan az a negyedik könyvben történésszerűen volt leírva.
Szavak. Nevezik az ötödik könyvet Misné Tórának, a Tan megismétlésének is, mert Mózes szózatában a negyven év minden fontos történéseit, tanításait felidézi. A történészek szerint ez a könyv i.e. 621-ben, Josijáhu király uralkodása alatt került elő. A fiatal király az elődei által szégyenletesen elhanyagolt Templomot rendbe kívánta hozni, megtisztítva a fizikai és szellemi mocsoktól. A fal egy mélyedésében tekercset találtak, az elveszettnek hitt Ötödik Könyvet. A meghatódott uralkodó elrendelte a Dvárim rendszeres felolvasását. A tartalom személyes visszaemlékezés, számadás. Ezért stílusa emelkedett, költői. Egyes eseményeket pl. a kémek történetét megmagyarázza, pontosabban értelmezi annál, ahogyan az a negyedik könyvben történésszerűen volt leírva. Ez a szidra a „látomás” szombatján kerül felolvasásra, amely megelőzi az egyik legnagyobb gyásznapunkat, Áv hó 9-ét, héberül Tisá BeÁvot (תשעה באב). A „látomás” szó Jesája próféta Háftórájának kezdő szava, héberül cházon.
Mózes ötödik könyve, a Dvárim, amely elejétől a végéig Mózes halála előtti beszédeit tartalmazza. Akár Mózes végrendeletének is nevezhetnénk. Beszédei elején Mózes felidézi, miként kapott I.tentől segítőtársakat, amikor már nem volt képes egyedül viselni a nép vezetésének terhét. „Hogy viseljem egyedül terheiteket, gondjaitokat és perlekedéseiteket?” Mózes szívhez szóló beszédeiben végigtekinti a nép előtt a negyven esztendő eseményeit, az egyiptomi kivonulástól egészen addig a pillanatig, amikor Izráel fiai már Kánaán határán álltak. Csak azokat az eseményeket idézi fel, amelyek tanulságul szolgálhatnak a jövő nemzedékei számára. Ezért tárja a pusztában felnőtt nemzedék elé elsősorban a kémek történetét, akik fellázították a népet, mondván: „Válasszunk vezetőt és térjünk vissza Egyiptomba.” Mózes keserűen jegyzi meg: „Ebben a dologban nem hittetek Istenben.” Az Egyiptomból kivonult nemzedék kishitűsége miatt nem nyerhette el az Ígéret Földjét, ezért Mózes arra inti az új nemzedéket, hogy új hazát csak rendíthetetlen hittel lehet építeni. Nagy teret szentel a Jordánon túli területek elfoglalásának is. Szichon és Óg, a két emorita király legyőzése bátorítást jelenthetett a nép számára Kánaán népeinek meghódításához. Ezért Mózes részletesen elbeszéli a győzelem történetét, hangsúlyozva, hogy Izráel sikerét egyedül a szilárd hit tette lehetővé. A Jordánon túli terület meghódítása eredetileg nem szerepelt a tervek között. Mivel azonban az emoriták megtagadták Izráel fiaitól a békés átvonulás jogát, országuk végül Izráel birtokába került. A két emorita király országát elfoglalták. A hagyomány szerint Óg, Básán királya óriás termetű volt, és Mózes személyesen győzte le. A két királyság – a mai Jordánia egy részének – megszállása és benépesítése eredetileg nem állt Mózes szándékában. Amikor azonban Reubén, Gád és Manassé fél törzse kérte, hogy ezen a vidéken telepedhessen le, Mózes beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy előbb átkelnek a Jordánon, és élharcosként segítik testvéreiket Kánaán elfoglalásában. Így lett a honfoglalás idején – i. e. körülbelül 1300–1200 között – a Jordán mindkét partja Izráel birtoka. Ugyanakkor Mózes I.ten nevében megparancsolta, hogy Moáv és Ámon népei ellen ne indítsanak háborút. Ennek következtében a Jordán keleti oldalán két kis ország megőrizhette függetlenségét egészen Dávid király uralkodásáig (i. e. 1010). Ezt a heti Tóraszakaszt minden évben Tisá beÁv előtti szombaton olvassák fel. Mózes korholó szavai szorosan kapcsolódnak a hozzá rendelt háftárához, Jesája próféta könyvének első fejezetéhez. A mintegy hatszáz évvel később élt próféta Jeruzsálem és Júda erkölcsi romlása miatt az első Szentély pusztulását jövendöli meg. A fejezet első szava a „cházon”, vagyis „látomás”, ezért nevezik Tisá beÁv előtti szombatot Sábbát Cházonnak. Az első Szentély pusztulásának napja, Áv hó 9-e, mind a mai napig gyász- és böjtnap. A hagyomány szerint ugyanerre a napra esik a második Szentély pusztulása (i. sz. 70), a Bár Kochbá-felkelés leverése (i. sz. 135), valamint a spanyolországi zsidók kiűzetése is (i. sz. 1492). A midrási hagyomány ugyanakkor úgy tartja, hogy ezen a napon születik majd meg a Messiás, aki elhozza Izráel végső megváltását.
E heti szombatunk egyike a kiemelt jelentőségű szombatoknak. Ez a Sábát Házon (שבת חזון), vagyis a „látomás szombatja”. Nevét Jesája próféta könyvének nyitó próféciájáról kapta. A héber házon (חזון) szó – jelentése: „látomás” – gyakran fordul elő Jesája könyvében, valamint a többi prófétai iratban is. A szó a Ch-ZH (ח-ז-ה) héber gyökből származik, amelynek jelentése: „látni”. Érdekesség, hogy Izrael Állam megálmodóját, Theodor Herzlt héberül Choze HaMedina-nak (חוזה המדינה) nevezik, ami szó szerint azt jelenti: „az állam látnoka”. A חוזה szó a Bibliában a „próféta” egyik megnevezéseként is szerepel, jóllehet a leggyakrabban használt bibliai héber kifejezés a Navi (נביא). A bibliai szemléletet követve a héber nyelv későbbi fejlődése során a La-Chazot ige jelentése „előre látni”, illetve „megjövendölni” lett. Ugyanez a gyök jelenik meg egy másik, a zsidó liturgiában nap mint nap elhangzó imában is: „ותחזינה עינינו בשובך לציון ברחמים” – „Lássák szemeink, hogy irgalommal térsz vissza Sionba.”
A honfoglalás jön pusztán, de az már egy következő bibliai könyv története. Jonathan Sacks szerint minden a kémek bűne miatt van. A Dvárim bevett latin neve Deuteronomium, második törvénykönyv. Másodszorra ismertet, nyilatkoztat ki bizonyos törvényeket, ahogy egyébként bizonyos történeteket is másodszorra mond el, hiszen tulajdonképpen Mose visszaemlékezéseit, memoárjait halljuk. De mi indokolja azt, hogy a Biblia – mint Ady Endre az Így írtok Ti híres paródiájában - mindent kétszer mond, mindent kétszer mond? Erre a kérdésre nem válasz, hogy bőven vannak a szövegben máshol is ismétlések. A hagyományos válasz szerint nem lehetséges kétszer ugyanabba a közlésbe botlani, minden újabb variációja akár törvénynek, akár elbeszélésnek valami újat tanít nekünk. Az egyik leghíresebb kortárs Tóra-magyarázónak, Jonathan Sacksnek van egy további ötlete is. Az egykori brit főrabbi megfejtése műfaji természetű. Az előttünk lévő szöveg ugyanis, ez világosan kiderül más, releváns és korabeli írott forrásokkal összevetve, tulajdonképpen jogi dokumentum. Szerződés-szöveg. Egy szövetségi szerződés szerkezeti felépítését követi, amely nem egyenlő erejű partnerek között köttetik. Egy nagyobb hatalom és egy neki alávetett kisebb közötti megállapodást imitál a szöveg, a nagyobb hatalom értelemszerűen Isten, a kisebbik Izrael. Sacks rabbi mindebből teológiai következtetéseket von le a szövetség szerepéről. Egyfelől arról beszél, hogy szerződést kötni kötelezettségek vállalását jelenti, amelyek számonkérhetőek, és Isten aláveti magát ennek a folyamatnak, ha tetszik, azzal, hogy szerződéses partnerévé emeli Izraelt, korlátok közé szorítja, önként, saját mindenhatóságát. Másfelől a nép, a másik szerződő partner közvetlenül és nem képviselője révén válik jogalannyá, nem az uralkodó „szignálja” a szerződést, hanem a nép minden egyes tagja vállal személyes felelősséget. Sacks szerint innen ered a „minden zsidó felelős minden másik zsidóért” híres talmudi kijelentése, illetve levezethető belőle, legalábbis párhuzamos vele az Egyesült Államok, Sacks szerint a liberális demokrácia, a szabadság mintaállama alkotmányának híres felütése is: Mi, a nép. Viszont hogy jönnek ide a kémek? Ők jelentik Sacks szerint a fordulatot, amely átvezet az isteni parancsuralom rendszeréből a szerződéses viszonyok közé, illetve, pontosabban, a kinyilatkoztatás, mint szerződés, kölcsönös kötelezettségvállalás nyomatékos megújításához vezet. A kémek bűne teszi világossá Sacks szerint az Örökkévaló számára, hogy a puszta kényszer nem elég az istenfélelemhez. Rájön, hogy a szövetség erősebb kapocs, amely közelebb hozza hozzá a népet és közelebb hozza ilyen módon a Tórához is. A szövetség kivételes fontosságának teológiáját a kémek bűne tette lehetővé, az ötödik könyvet az ő ballépésük „szülte”, a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás mellett a szövetségkötés mostani megújítása vált a Tóra másik középponti eseményévé, a zsidó történelem tengelyévé.
Mandl Péter "-Hol vannak itt óriások? – kérdezte Sancho Panza. -Itt előttünk. Közülük nem egynek vagy kétmérföldnyire is megnőtt a karja! -Vigyázzon uram, - szólt Sancho – nem óriások azok, hanem szélmalmok, amiket pedig nagyságod karoknak vél, azok a vitorlák, azok hajtják a malomkövet, benn a malomban! -Rajtad is meglátszik – kiáltott megvetően a lovag - hogy semmiféle jártasságod sincs a lovagi dolgokban." Cervantes: Don Quijote A kémek jelentése klasszikus fokozás: nemcsak számbeli fölényben vannak az őslakosok, de magasabbak is, városaik bevehetetlen erődítmények. Ha pedig ez nem volna elég, vannak még ott... - mint amikor egy kisfiú meg akarja győzni a barátait, hogy felesleges kiállni az ellenfél focicsapata ellen, mert gyorsabbak és többen is vannak, és... még stoplis cipőjük is van. A Trónok harca című könyv-és filmsorozatban is feltűntek óriások, emberfeletti lények, egy letűnt kor utolsó emlékei, akárcsak az Özönvíz előtt is élt Nefilim és Refáim, illetve utódaik, az Ánákim, akiktől Góliát származik. A sorozatban az óriások már visszaszorultak a Falon túlra, az emberek világán kívülre. Amikor először megjelentek, nem értettem mi szükség van rájuk, felesleges túlzásnak tűntek még a szintén a jeges pusztaságban túlélő Vadakhoz képest is. Jobban belegondolva azonban az óriás ideális irodalmi eszköz több szempontból is. Mitikus lényként az átlagon felüli képességek jelképe, aki „kimagaslik társai közül”. A sárkánnyal, griffmadárral és társaikkal ellentétben viszont az óriás sokkal hihetőbb, ismerősebb lény. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy míg az előbbieket azért kellett kitalálni, hogy megmagyarázzák a föld mélyéről előbújó csontok eredetét, az óriások, akárcsak a törpék, mindig is köztünk jártak, járnak. Természetellenesen magas termetük oka leggyakrabban az alapagyi mirigy túlműködése, ami fokozott növekedési hormontermelésben nyilvánul meg. A Sámuel könyvében szereplő Góliát esetében családfaanalízist is végeztek, amelynek alapján veleszületett rendellenességet, az AIP gén mutációját gyanítják; erre utal a kezén lévő hat ujj is. A kontrollvesztett hormontermelésről árulkodó, határt nem ismerő testmagasságnövekedés miatt az óriás figurája a zabolátlan szabadságot szimbolizálja, amit Homérosz is megörökít a küklopsz, Polüphémosz alakjában: "Onnan előrehajóztunk hát, keseregve szívünkben; és törvénynélküli dölyfös Küklópsz-nép mezejére ért a hajónk, kik a nemmúló örök égilakókban bízva, kezükkel nem szoktak soha szántani-vetni," Homérosz: Odüsszeia Termetük mellett, az óriások étvágya is legendás: "Nem részletezem, mint hörpintette fel egy-egy étkezése alkalmából négyezerhatszáz tehén tejét; átugrom rajta, mint kellett munkára fogni Normandia, Anjou és Lotaringia valamennyi kovácsát, hogy reggeli kásája számára főzőedényt kalapáljanak össze." Francois Rabelais: Pantagruel A fokozott étvágy és súlygyarapodás több különböző hormonzavar velejárója lehet, ami hozzájárul a köztünk élő óriásoknak az átlaghoz képest rövidebb élettartamához. A legendák óriásainak vesztét is legtöbbször féktelenségük, kapzsiságuk okozza, amit az őket legyőző hős kihasznál. Góliát halálának okát is az agyalapi daganatban látják, ami a látóidegkereszteződést nyomva, látási zavarokat okozva megnehezítette, hogy észrevegye a Dávid parittyájából oldalról a látóterébe kerülő követ.
HÍREK A VILÁGBÓL