Hetilap
- Dr. Verő Tamás
- 2 nappal ezelőtt
- 8 perc olvasás
2026. július 3. péntek – 5786. támuz 18.
péntek 18:30 | gy. gy. 20:26 | szombat 10:00 | havdala 21.45
PINHÁSZ (IV. Mózes 25.10. – 30.1.) פִּֽינְחָ֨ס
Leírja nagy járványt, amely a táborban dúlt, büntetésképp, mert Izrael fiai közül sokan midjanita lányokkal paráználkodtak. Pinchász nagyon erélyesen fellépett, így a járvány lecsillapult. Mivel kétszer is pusztított a járvány, sokan meghaltak a Korach felkelés nyomán, az Örökkévaló, mint gondos pásztor, megszámláltatta nyáját, újabb népszámlálást rendelt el.
“Pinchász, Elázár és Aharon kohaniták sarja, elhárította haragomat Izráel fiairól, mivel buzgóságommal harcolt velük, és ezért nem pusztítottam el a népet”. – Ezzel a mondattal kezdődik Pinchász hetiszakasza. A Mózes ellen ismét lázongó nép egyik előkelő tagja, egy Kozbi nevű midjanita nővel együtt Mózes elé állt, és szemtelenül arra hivatkozott, hogy joga van az idegen asszonyhoz, hiszen Mózes is midjanita nőt vett feleségül. Pinchász ekkor dárdájával megölte a férfit és a nőt. Mit jelent a „kinah”? A héber „kinah” szó buzgóságot, túlbuzgóságot, féltékenységet is jelenthet, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Jelentheti az irigységet, ahogyan József testvérei irigykedtek fiatal, kivételezett testvérükre; jelentheti a másik tekintélye vagy érdeke iránti féltékenységet, ahogyan Józsua féltékenyen őrizte Mózes tekintélyét; és jelentheti az I.tenért való küzdelmet is, amint azt Élijáhu próféta esetében látjuk a Báál bálvány elleni harcban. Ha a túlbuzgóság irigységgel azonos, akkor negatív megítélés alá esik. Ha azonban igaz céllal párosul, mint Pinchász esetében, akkor jutalmat érdemel. „Béke szövetségét adom neki” – mondta az Ö.való, ami azt jelentette, hogy ő és utódai lesznek az örökös főpapok. A hagyomány szerint kétféle ember nem féltékeny: az apa a fiára, illetve a tanító tanítványa sikerére. A féltékenység hiánya azonban nem mindig kölcsönös. Amikor Mózes prófétai szelleme átszállt tanítványára, Józsuára, az idős Mester megkérdezte utódját: „Mit mondott neked az Örökkévaló?” Józsua így válaszolt: „Te sem közölted velem Isten szavait.” Erre Mózes felkiáltott: „Inkább száz halál, mint irigység!” Élijáhu esetében a „káné” ige azt jelentette, hogy túlbuzgó féltékenységgel küzdött I.tenért a bálványokkal szemben. „Buzgólkodtam Istenért” – mondta, majd megölette Báál négyszáz papját. Jutalmul I.ten megjelent neki a Szináj hegyén. A hagyomány szerint a túlbuzgó Pinchász Élijáhu személyében kelt újra életre; ezért jelölték ki Pinchász hetiszakaszának haftárájául Élijáhu történetét. Mindketten féltékeny buzgósággal szolgálták I.tent. Élijáhu prófétának I.ten azért jelent meg, hogy küldetést szabjon számára. A próféta I.ten hangját „csendes, belső hangként” hallotta meg. A négy túlbuzgó alak Mózes, Józsua, Pinchász és Élijáhu mind kapcsolatban áll a „kiná” fogalmával, mégis különbséget tettek a túlbuzgóság pozitív és negatív értelme között. Mindegyiküknek megjelent I.ten, de egyikük sem használta féltékenységét vagy buzgóságát saját javára, tekintélyének növelésére vagy társadalmi helyzetének megerősítésére. Mind a négyen I.tennel való különleges kapcsolatban álltak, és mindannyian Izrael javát szolgálták. Közülük is kiemelkedik Mózes alakja, minden idők legnagyobb vezetője, aki nemcsak I.ten szolgálatában, hanem Izrael védelmében is féltékenyen, buzgó elszántsággal cselekedett. Valahányszor I.ten haragjában sújtani akarta a népet, Mózes hihetetlen kitartással és elszántsággal állt Izrael védelmére. Még saját életéről és hírnevéről is kész lett volna lemondani, csak hogy Izraelt ne érje i.teni büntetés. Az aranyborjú bűne után I.ten el akarta pusztítani a népet. „Hagyj engem – mondta Mózesnek -, elpusztítom őket, téged pedig nagy néppé teszlek.” Mózes válasza erre az volt: „Töröld ki nevemet könyvedből, ha nem bocsátasz meg nekik.” Hetiszakaszunk nemcsak Pinchász és Mózes haragját, illetve buzgóságát mutatja be, hanem azt is, hogy olykor a nép érdekében fel kell lépni a közösséget romboló elemekkel szemben. A „haragvó” Mózes azonban bölcs és körültekintő vezető volt. Ha valamire nem tudta a választ, nem szégyellte bevallani, hanem I.tenhez fordult útmutatásért. Az i.teni válasz elrendelte, hogy fiú örökös híján a leányok örököljék az atyai birtokot, azzal a kikötéssel, hogy csak saját törzsükből válasszanak házastársat, nehogy az ősi birtok más törzs tulajdonába kerüljön. Izrael ma már nem törzsek szerint él, és a modern világ törvényei szerint nincs különbség férfi és női örökös között.
Jönnek a lányok, és szólnak, hogy joghézag van. Elmondják, mi a hézag, és a Jóisten megalkotja a törvényt. De a lányok közbelépése nélkül ne látta volna Isten a problémát? Celofchád lányai tulajdonképpen egy szabályozatlan területre, joghézagra hívják fel a figyelmet. Viszonylag ritka, de előfordulhat, hogy az embernek öt lánya születik, fia viszont egy sem. Így járt Reb Tevje Anatevkában és a Biblia egyik fontos mellékszereplője, Celofchád is. Először akkor hallunk róla, amikor a halálhíréről értesülünk. Árván maradt lányai kéréssel fordulnak Mózeshez: örökölni szeretnék apjuk birtokát, amely Izraelben vár majd rájuk, úgy érzik, fiútestvér hiányában őket illeti a megígért föld. Erre az esetre nincs még isteni eredetű szabályozás, úgyhogy Mózes a legvégső, abszolút jogforráshoz, Istenhez fordul, aki nem csak a konkrét esetben dönt Celofchád lányai javára, hanem szabályozza az örökösödés atipikus eseteit is, hogy mikor ki következik az öröklés rendjében, ha nincs az örökhagyónak fia, ha nincs egyáltalán egyenesági leszármazottja és így tovább. Nem páratlan jelenség, hogy egy jogterület újraszabályozását, a szabályok pontosítását egy konkrét jogeset, egy joghézag feltárulása segíti elő, de ha a jogalkotó Isten, akkor mégis nehéz megmagyarázni a dolgot. Nehéz elgondolni, hogy Istennek ez a lehetőség egyszerűen nem jutott az eszébe, ezért nem szabályozta előre. De ha feltételezzük, hogy Isten – definíciója szerint – mindentudó, akkor miért csak utólag, a joghézag felfedezése után alkot törvényt? David Sedley rabbi szerint Isten nem akarja elvenni az emberek „kenyerét”, feladatát. Lehetőséget akart biztosítani a fellépésre egyes, kiváló embereknek, hogy az ő nevükhöz fűzödjön a háláchá, a vallástörvény, az ő esetük kapcsán nyilatkoztathassa ki. Hogy, ahogy a Talmudnak a lányok ügyét tárgyaló részében (Bava Batra 119b) áll, „az érdem érdemet szül”. Azzal érdemelték ki ezt a megtiszteltetést, hogy demonstrálták ragaszkodásukat Izrael földjéhez, hűségesek voltak az isteni ígérethez. Erős hitük tette lehetővé, hogy törvényt taníthassanak a közreműködésükkel Izrael számára. Mindez tehát, Sedley rabbi szerint azt jelenti, hogy Isten többet vár tőlünk ráhagyatkozásnál a törvényeire, helyet hagy kreativitásunk és kezdeményezőkészségünk számára, el is várja. Különösen igaz ez ma szerinte a nők szerepét illetően a zsidó vallásban: „ez az öt nő jó helyen volt jó időben és kihasználták a kínálkozó lehetőséget, hogy fellépjenek az igazságtalanság ellen. Ennek köszönhetően tette őket halhatatlanná a Tóra bölcsességükért, Tóra-tudásukért és jámborságukért” (Sedley jelzői a Talmud bölcseinek a lányokról adott jellemzését idézik.)
Czeglédi András, filozófiatörténész Már Juvenalis is úgy gondolta: nehéz nem szatírát írni mindarról, ami körülvesz minket. S ki ne ismerné korunk egyik kedvenc szórakozását, a túlzottnak vélelmezett – és olykor tényleg önmaga paródiájába forduló – PC, illetve jogkiterjesztés fölötti szellemeskedést, a Monthy Python zsenialitására támaszkodó, „Mostantól mindannyian hívjatok Lorettának!” mémjét. Stan-Loretta ugyebár a(z akkor még) teljességgel lehetetlent akarja: méh híján, biológiai értelemben vett férfiként (s a biológiai nemváltás esélye nélkül) – gyereket szülni. Hab a tortán, hogy Loretta követelését a legröhejesebb partikularitásba zárkózás és a lehető legkicsinyesebb frakcióharcok keretezik. Celofchád lányainak története e szatirikus szituáció egyszerre ősi és égetően aktuális fonákjára hívhatja fel a figyelmünket: olyan típusú, nagyon is lehetséges jogkiterjesztésre, amely senkinek és semminek a sérelmével nem jár, ráadásul a legjobb, legnemesebb értelemben vett egyetemeshez kapcsolódik. A fiúági örökösödés – ejtsd: a legtradicionálisabb férfiuralom – régi és jól beváltnak tűnő úzusa hirtelen válságba kerül, „mivelhogy [Celofchádnak] nincs fia”. A lányok nem az általunk K-Európában oly jól ismert opciók valamelyikét választják. Nem a zsidó nagymamák bölcsessége – a persze gyakran igenis becsülendő mérsékelt visszafogottság – mellett döntenek, de nem is a féktelen erőszak útjára lépnek – Gileád dédunokái mintha sejteni vélnék, hogy „Gileád kardja” hosszabb távon többnyire úgyis csak azok pozícióját erősíti, akik jobban értenek a szervezett erőszak érvényesítéséhez –, ám nem gondolják úgy sem, hogy majd megoldjuk okosba’ (ó, egy jó kis névházasság!); s végképp nem törődnek bele a helyzetükbe. A lányok az addig szokatlan, de minden további nélkül megvalósítható, ráadásul senkinek a kárára nem váló megvalósíthatóságát akarják. Akaratuk manifesztációja jól kivehetően, sőt elszántan határozott és jogkövető: ragaszkodnak a szabályos, procedurális szolgálati úthoz (Mózes, Eleázár, vezetők, az egész község színe, gyülekezés sátora). Ezek után Mózesnek nemigen maradhatott más választása, mint megbeszélni az ügyet a Legfőbb Törvényhozóval. Ő pedig példázatosan okosan jár el. Nem egyszerűen Celofchád lányainak egyszeri kérésére fókuszál, hanem általánosan igyekszik szabályozni a birtoköröklés egész kérdését. Mintha összeérne mindebben precedensjog és kodifikált jog: a különös precedensítélet lesz az általános és részletes kodifikáció alapja, egyben megteremtve annak – némely jogtudósok vélhetőleg úgy fogalmaznának: annak a jogelvnek – a lehetőségét, hogy ha egy jogkiterjesztés nem sérti mások érdekeit, ellenben számos embertársunk számára üdvös, akkor miért is ne vezethetnők be? A jogkiterjesztő jogegyenlőség, így pl. a nemesi jogok kiterjesztése az egész állampolgári nemzetre, a nők szavazatjoga, a melegházasság – Celofchád önérzetes és bátor lányainak öröksége is. A részleteket persze sosem árt ördögteleníteni, mindenkori emberi kicsinyességeinket és hülyeségeinket pedig kiröhögni.
Gáspár Anna, író Celofchád lányainak története két szempontból is lényeges: az ebben foglaltak szerint egyrészt – Mózes közvetítésével – megoldódik egy, a hétköznapokban keletkezett, és a jövőre nézve is fontos örökösödési probléma, másfelől pedig pozitív példa lehet arra, hogy az ókori Izrael patriárchális világában a nők, akik apjuk halála után – férfi utód hiányában – nem csupán örökölhető birtok, hanem őket támogató férfiak nélkül is maradtak, hogyan állnak ki magukért és – bizonyos értelemben vett – egyenjogúságukért. Még ha ez utóbbi egyenjogúság vagy női jogkiterjesztés nyilvánvalóan nem tekinthető is a mai elvárások szerinti, ún. gender szempontú egyenlőségnek (az ókori Keleten ráadásul már létezett a női örökösödés): a tórai példa ezzel együtt, vagy jobban mondva ennek ellenére mégis előremutató mozzanat. E társadalomban földet ugyanis kizárólag férfiak örökölhettek: azt elsődlegesen Isten tulajdonának tekintették, aki használatra adta oda az izraelita törzseknek, a föld maga azonban elidegeníthetetlen volt. Celofchád lányai éppen azzal érvelnek, hogy miért vesszen el apjuk (aki nem tartozott a Korách-féle lázadók közé) neve csupán azért, mert fiú utódok helyett lányai születtek? Aggódva amiatt, hogy fivér híján családjuk nem részesedik majd a Szentföldből, Mózeshez fordulnak, ő pedig a Teremtőtől kér iránymutatást. A döntés értelmében végül ők is örökölhettek, a zsidó jog pedig a mai napig ezt a vallásjogi döntést tekinti precedensnek. A jovel ugyanakkor Celofchád lányait is kötelezte arra, hogy kizárólag a saját törzsükből származó férfival kössenek házasságot - a földbirtokok egységének megőrzése végett. Kiállásuk azonban, amelyben épp az Istentől kapott törvényekre hivatkozva hívják fel a figyelmet egy fontos, és addig megoldatlan joghézagra, a modern ember számára is azt jelenti, hogy nem szükségszerű a sorsunkba beletörődnünk, és hogy fontos a saját véleményünk felvállalása – még ha ütközik is a különféle elvárásokkal. Ha az önérvényesítés, ez esetben főként a női jogok kiterjesztése az erősen férfiközpontú világban elsőre lehetetlennek tűnik is.
HÍREK A VILÁGBÓL