Hetilap
- Dr. Verő Tamás
- 2 órával ezelőtt
- 8 perc olvasás
2026. június 26. péntek – 5786. támuz 11.
péntek 18:30 | gy. gy. 20:27 | szombat 10:00 | havdala 21.47
HUKÁT és BÁLÁK (IV. Mózes 19.1. – 25.9.) בָּלָ֖ק - חֻקַּ֣ת
A Vörös Tehén történetével kezdődik, majd mérgeskígyók marják meg a népet, és Mózes parancsot kap, hogy rézkígyót csináljon, s aki arra ránéz, meggyógyul. Bálák felbéreli Bileámot, hogy átkozza ki a határon felvonuló, Kánaánba készülő zsidó népet. Bileámnak ez nem sikerül: átok helyett áldás jön a szájából.
törvény, rendelkezés. E kategóriába tartozik a vörös tehén törvénye is, amely a Tóra egyik legismertebb, ugyanakkor a mai tudásunkkal és az emberi logikával nehezen magyarázható előírása. A vörös tehén törvénye A szertartás során hibátlan vörös tehenet vágtak le és égettek el. A tűzbe cédrusfát, izsópot és karmazsint is vetettek, majd a visszamaradt hamut vízzel keverték össze. Ezzel hintették meg azt, aki halottal való érintkezés miatt tisztátalanná vált. A meghintett személy ezáltal megtisztult, miközben az, aki a hintést végezte, estig maga is tisztátalanná lett. Ennek a törvénynek a logikája emberi értelemmel nehezen ragadható meg. A hagyomány szerint teljes magyarázatát majd az Ö.való tárja fel előttünk, amikor méltóvá válunk annak befogadására. A drámai események folytatódtak. Mirjam, Mózes nővére Kádésben hunyt el. A hagyomány szerint az ő érdemének köszönhetően kísérte egy csodás kút Izrael népét a pusztai vándorlás során, ezért halála után a vízforrás is elapadt. A szomjúságtól szenvedő nép elégedetlenkedni kezdett, és ismét Egyiptomot emlegette vágyakozva. A kialakult feszültség közepette Mózes nem pontosan úgy cselekedett, ahogyan az Ö.való parancsolta. Ahelyett, hogy a sziklához szólt volna, hogy abból víz fakadjon, kétszer ráütött botjával. Ezzel a csoda valódi üzenete háttérbe szorult, hiszen úgy tűnhetett, mintha a víz az ütés következtében tört volna elő. A Meribáhnál, vagyis a pörlekedés vizénél történt esemény olyan súlyos következménnyel járt, hogy Mózes és Áron nem léphettek be az Ígéret Földjére. Nem sokkal később Áron is elérkezett földi útjának végéhez. Mózes és fia, Eleázár kísérték fel őt a Hor hegyére, arra a helyre, amelyet az Ö.való jelölt ki számára. Ott Áron átadta főpapi öltözékét Eleázárnak, majd meghalt a hegyen. Halálát egész Izrael meggyászolta, és a nép harminc napon át siratta őt. A szakasz második fele A szakasz második fele Bálák (בָּלָק), askenáz kiejtéssel Bólok. Bálák, Moáb királya egyre nagyobb aggodalommal figyelte Izrael népének előretörését és hadi sikereit. Attól félt, hogy a közeledő nép az ő országára is veszélyt jelenthet, ezért minden lehetséges eszközzel megpróbálta megakadályozni további térnyerésüket. Bileámért, a pogány prófétáért üzent, és a nagy átkozó segítségét kérte. Bálák szorongása azonban alaptalan volt. Izrael gyermekei mindig békét hirdettek a támadás előtt, és csak akkor került sor harcra, ha nem engedték meg számukra a békés átvonulást. Másrészt a moábiták Lót leszármazottai voltak, ezért megtámadásukat az Ö.való szigorúan megtiltotta. Bileám sem örült a felkérésnek, mert tudta, hogy Izrael sikerei a Gondviselés akaratából fakadnak, ezzel pedig dőreség szembeszállni.
Moáb makacs királya másodszor is üzent, ezúttal gazdag jutalmat ígérve Bileámnak, aki végül kénytelen-kelletlen útnak indult. Szamara azonban többet látott, mint ő: észrevette az angyalt, aki elállta az utat. A szamár lefeküdt, és nem ment tovább. Bileám megütötte az állatot, mire a szamár megszólalt, és megkérdezte, miért bántja őt a gazdája. Bileám engedetlenséggel vádolta, ekkor azonban az Ö.való megnyitotta a próféta szemét, és ő is meglátta az angyalt. Az angyal meghagyta neki, hogy menjen a férfiakkal, „de csak azt az igét, melyet én mondok neked, azt mondjad”. Bileám talán nem teljesítette volna a parancsot, talán átkozódott volna, ám a Piszga csúcsán nem tudott úgy szólni, ahogyan eredetileg akart. Amikor Poér csúcsáról letekintett, látta Izrael táborát: a sátrak példás rendben, törzsek szerint álltak, mintegy hatágú csillag alakzatában. Ekkor így kiáltott fel:„Milyen szépek a te sátraid Jákob, a te hajlékod, Izrael. Mint patakok, melyek elhúzódnak, mint kertek a folyók mentén, mint álló ék, amelyet az Ö.való ültetett, mint a cédrusok a vizek mentén… Áldott legyen mindenki, aki téged áld, s átkozott legyen mindenki, aki téged átkoz.” Az átokból így áldás lett, első sora pedig bekerült a mindennapi imádságba. Aki belép a zsinagógába, elmondja ezeket a szavakat. Bileám megítélését máig nagy vita kíséri, ám a fenti sorok halhatatlanná tették a nevét.
Chukát, a pusztában vándorló Izrael első nagy háborúit idézi fel. Amikor Izrael fiai a Vörös-tengertől Kánaán felé indultak, át kellett haladniuk a mai Transzjordánia területén. Nem hódítani akartak, még kevésbé letelepedni, hiszen az Ábrahámnak ígért ország keleti határát a Jordán és a Holt-tenger jelentette. Mózes ezért átvonulási engedélyt kért Szichontól, az emoriták királyától, valamint Ugtól, Básán királyától. Követei békés szándékkal szóltak: nem térnek le az útról, nem mennek át mezőkön és szőlőkön, s a kutak vizét sem isszák. A két király mégis sereggel vonult Izrael ellen, de vereséget szenvedtek. Mózes a győzelem után sem kívánta benépesíteni a területet; csak Reuvén, Gád és Menáse fél törzsének kérésére engedett, miután megfogadták, hogy élcsapatként vesznek részt Kánaán elfoglalásában. Jordánon túli terület helyzete mindig különleges volt A későbbi történetek is ezt mutatják. Amikor a két és fél törzs Józsua idejében oltárt emelt ott, a nép attól tartott, hogy el akarnak szakadni Izraeltől. Pinchász főpap küldöttsége számon kérte őket, ám ők megnyugtatták testvéreiket: az oltárt nem külön szentélynek, hanem emlékjelnek szánták. A Tóra és Józsua könyvének elbeszélései szerint az Ígéret Földjének szentsége elsősorban a Jordán nyugati partjához kötődött. A történelem során ugyanakkor többször is zsidó fennhatóság alá került a Jordánon túli vidék. Dávid király leigázta Moávot és Ammont, Salamon örökölte ezeket a területeket, majd a hasmoneus korban Alexander Jánáj is uralta egy részüket. A „teljes Erec Jiszráel” fogalma ezért történetileg változó volt: volt idő, amikor még a Jordántól nyugatra eső terület sem állt teljes egészében zsidó kézen. Ami azonban mindvégig szilárd középpont maradt a zsidó hitben és emlékezetben, az Jeruzsálem volt. Több mint kétezer éven át érte imádkoztunk, s benne láttuk Erec Jiszráel szívét. A második hetiszakasz, Bálák, Bileám „áldásával” foglalkozik Az idézőjel nem véletlen: a hagyomány szerint Bileám áldásai közül csak egy maradt valóban áldás. Moáb királya, Bálák, a varázslót látta benne, ezért hívta, hogy átkozza meg Izraelt. A kor felfogása szerint az áldásnak és az átoknak mágikus ereje volt, s az elhangzott szó valósággá válhatott. Bileám azonban tudta, hogy I.ten akarata ellenére nem cselekedhet. Hiába ígért neki Bálák gazdagságot, figyelmeztette küldötteit: még aranyért és ezüstért sem hághatja át I.ten szavát. Mégis útnak indult, mert a benne élő varázsló átkozni akart, miközben a próféta tudta, hogy csak azt mondhatja, amit I.ten a szájába ad. Ezért haragudott meg rá az Ö.való: nem az út volt a bűne, hanem a szándék. Bileám végül szellemi és anyagi természetű áldásokat mondott Izraelre. Beszélt kiválasztottságról, igaz életről, i.teni szeretetről, bőségről és győzelemről. Egyetlen mondata kísérte végig a zsidó népet nemzedékeken át. A Tóra és a családi élet sátra tartotta meg a zsidóságot évezredek szenvedései közepette.
Izrael népe egyre jobban unja a mannát, ezúttal „hitvány eledelnek” nevezik. Vagyis, egy népszerű midrás értelmezése szerint, unják már a csodákat, nem érdekli őket, milyen különleges körülmények között juthatnak hozzá napról-napra az ételhez, és hogy maga a manna is mennyire különleges. A Jóisten pedig ért a szóból: beszünteti a csodákat, kivétel nélkül mindet. Ha nem kell, hát nem kell. A Sínai-félszigeten pedig nyüzsögnek a kígyók, akikkel egészen eddig nem sűrűn találkoztunk. Tehát a midrás logikája szerint Isten idáig féken tartotta őket csodáival. Nem az volt a csoda, hogy most rátámadtak a kígyók a népre, hanem az, hogy egészen eddig még nem. Most egyszerűen megengedte Isten, hogy minden visszazökkenjen a rendes kerékvágásba, az történjen, ami természetes. Ari Sacher izraeli rakétatudós, aki jelentős szerepet játszik Izrael rakétavédelmi rendszerének fejlesztésében és egyúttal Tóra-értelmezőként is népszerű, úgy véli, hogy ez az összefüggés magyarázza a Mózes által készített rézkígyó gyógyító erejét is. A csodás védelmet vissza kellett állítani, de ehhez először meg kellett érteni, honnan jött. Isten csodáinak elutasítása után újra az égre kellett nézni. Sacher a következőképpen rekonstruálja az eseményeket. Először kérte a nép a csodák felfüggesztését, és amikor teljesült a kívánságuk, hirtelen újra igényük lett a csodákra. Meg kellett tanulniuk újra az Ég felé nézni, hinni, erre szolgált a rúdon függő rézkígyó. Nem az a lényeg, mi az pontosan, amire nézünk, hanem a felfelé irányuló tekintet. Másfelől azért fontos, hogy a kígyót nézzük mégis, mert a csapással, ebben az esetben a kígyóval szembe kell néznünk ahhoz, hogy megértsük, mi volt a csapás, a kígyók elszabadulásának valódi oka: Isten közbenjárásának megszűnése, miután elfordultunk tőle. Ari Sacher szerint azt tanulhatjuk a rézkígyó esetéből, hogy aki az égre néz, nem elfordul a problémáitól „a hitbe menekülve”, hanem valójában, ténylegesen szembenéz velük, feltárja igazi okaikat.
A Bálák hetiszakasz végén a moábita és mindjánita asszonyok tömegesen csábítják el Izrael fiait, akik, vonzalmuktól vezetve, idegen isteneket kezdenek imádni. Az orgiának az vet véget, hogy egy Izrael előkelőihez tartozó férfit és midjánita partnerét Áron unokája, Pinchász lándzsájával keresztüldöfi, a következő hetiszakasz elején pedig jutalomban részesül ezért. A béke és az örök papság szövetségével tünteti ki őt és leszármazóit az Örökkévaló. A felületes szemlélőben az a benyomás alakulhat ki, hogy a Tóra nagyra tartja és a legválogatottabb jutalmakkal halmozza el a gyilkos vallási fundamentalizmust. Pinchász emberöléssel akadályozta meg a bálványimádás térnyerését, és ezt teszik a fundamentalista terroristák is, akik ebből a szövegből, ha, mint szokták, szó szerint értelmezik, saját igazolásukat, isteni küldetésük megerősítését olvashatják ki. A szöveg azonban a Sylvia Rotschild nevű brit rabbi és pszichológus tanácsadó szerint sokkal bonyolultabb, ha tényleg figyelmesen olvassuk, éppen nem a vallási terrort támogatja. Értelmezése először elősorol néhány ismert „dühös fiút” azok közül, akik Isten vagy a népe nevében embereket öltek, Pinchász mellett magát Mosét, illetve Élijáhu (Illés) prófétát. Úgy látja, az a közös bennük, hogy mindőjüknek csendes elmélyedésben, békés meditációban kellett (újra) megtalálniuk Istent. Mózesnek, miután megölte az egyiptomi munkafelügyelőt, el kellett menekülnie, történetesen épp a Pinchász történetében ellenségként feltűnő midjániták között kellett újrakezdenie az életét; midjánita lány, Cipora lett a felesége is. Istent, ismeretesen, egy égő csipkebokorban pillantotta meg, amely nem égett el. A látványos csoda akkor és ott azonban, az adott klimatikus viszonyok között, elsőre nem lehetett annyira látványos. Az égő bokrok látványa mindennapos lehetett, és ahhoz, hogy Mózes észrevegye, hogy épp ez nem ég el közülük, hosszan, nyugodtan, elmélyülten kellett figyelnie. Mózes, aki hirtelen haragú, nehezen kontrollálja az érzelmeit, akkor pillanthatja meg először Istent, ha békét teremt végre önmagában. Élijáhu próféta vérfürdőt rendez Isten nevében a Báál prófétái között, aztán neki is menekülnie kell a bosszú elől. Barlangja bejáratánál várja az Örökkévalót. Szélvihar zúg el, reng a föld utána, tűz üt ki, de Isten nincs a tűzben, nincs a földrengésben és nincs a viharban. Amikor elül mindez, a csendben szólal meg egy vékonyka hang, aki megkérdezi: mit keresel itt, Élijáhu? A halk hang, amely önnön szívébe vezette vissza, ő volt Isten, akit az elemek tombolásában, a pusztításban hiába keresett. És végül Pinchász is a béke szövetségét kapta tette jutalmaként, vagy inkább nevelő célzatú büntetéseként Istentől. Nem jóváhagyásként, hanem feladatként. Az lesz a dolga, hogy az Örökkévaló papjaként az ellenkezőjét tegye annak, amit addig művelt: a kohanita áldás, amellyel meg kell majd áldania neki és leszármazóinak a népet, békéért könyörög. Miután elvonul a vihar, véget ér a tűz pusztítása, a földrengés elül, füleljünk.
HÍREK A VILÁGBÓL