Hetilap
- Dr. Verő Tamás
- 13 órával ezelőtt
- 8 perc olvasás
2026. május 15. péntek – 5786. ijár 28.
péntek 18:30 | gy. gy. 19:56 | omer 43. napja | szombat 10:00 | havdala 21.11
csütörtök 18.30 erev SÁVUOT tejes kiddus, tikun-éjszakai tanulás | péntek 10.00 SÁVUOT, a 10 parancsolat felolvasása | szombaton Mazkir |
BÁMIDBÁR (IV. Mózes 1.1. – 4.20.) בְּמִדְבַּ֥ר
Mózes zászlóaljakba szervezi a népet. Négy zászlóaljban három-három törzs jön létre és készek a nagy útra, hogy elfoglalják az Ígéret Földjét. A szakaszban leírásra kerül még a leviták munkarendje a Szentély-szolgálatban.
Mózes IV. könyvének első heti szakasza, amely a pusztában való vándorlás kezdetét és a nép megszervezését írja le. A szakasz népszámlálást, a törzsek tábori rendjét és a leviták feladatait tartalmazza, gyakran Sávuot ünnepe előtt olvassák. A Bámidbár hetiszakasz főbb témái: Népszámlálás: Isten utasítására Mózes és Áron megszámlálja a húsz évnél idősebb, hadra fogható férfiakat a zsidó nép körében. A tábor rendje: A 12 törzs négy zászlóaljba szerveződik, és a Szentély (Miskán) körül táborozik, meghatározott rend szerint. A leviták feladatai: A lévita törzs különleges szerepet kap a Szentély őrzésében és szállításában, mivel ők váltják ki az elsőszülötteket.
A pusztában, tudományos elnevezése Numeri, azaz „számlálás”, mivel a népszámlálás kétszer is szerepel a kötetben. Ahogyan a juhász a nagy vihar után megszámlálja nyáját, úgy az aggódó Ö.való is megszámlálta Izrael gyermekeit a nagy tragédiák után, hogy lássa, mennyien maradtak életben a pusztító járványok és más büntetések nyomán. Izrael törzsei ugyanis már fegyelmezett rendben, a második év második hónapjában eljutottak Kánaán, az Ígéret Földjének határához. Már „csak” a honfoglalás volt hátra, amikor kitört a vihar. Negyven év vándorlás következett, és azok, akik felnőttként látták Egyiptomot, a hűséges Józsué és Kálév kivételével, nem léphettek be a Szent Földre. Korách lázadása nyomán is elnyelt a föld kétszázötven embert, majd a zúgolódók közül több mint tizennégyezren haltak meg. A nyakas nép még Áront, Mirjámot és Mózest is bűnbe sodorta, így – bár óriási feladatot teljesítettek a nép élén – ők sem léphettek be az Ígéret Földjére.
Bámidbár (בְּמִדְבַּר) hetiszakaszát minden évben Sávuot ünnepe előtt olvassuk. Sávuotot a Tóraadás ünnepeként, valamint az aratás és a zsengék ünnepeként is ismerjük. A demokrácia alapelvei között gyakran említik a vallás és az állam különválasztását. A zsidó hagyomány esetében azonban ez az elv általánosságban nehezen értelmezhető, hiszen ünnepeink jelentős része – különösen a három zarándokünnep: Pészah, Sávuot és Szukot – szorosan összefonódik a zsidó nép történelmével és Izrael földjének mezőgazdasági ciklusaival.Pészah nemcsak az egyiptomi kivonulás emléke, hanem az első aratás ünnepe is. Szukot egyszerre idézi fel a pusztai vándorlás negyven évét, a sátorban lakás időszakát, valamint a termények betakarítását. Az előttünk álló Sávuot pedig a Tóraadásra, az aratásra és a zsengék napjára emlékeztet. Hetiszakaszunk neve azt jelenti: „a pusztában”. A szidra központi témája Izrael népének megszámlálása: a pusztai vándorlás kezdetén 603.550 húsz év feletti férfit vettek számba. Külön írták össze a levitákat, akik az aranyborjú bűne után átvették az elsőszülöttek helyét a szent szolgálatban, mivel egyedül ők nem vettek részt a bálványimádásban. A leviták száma 22.273 volt. Mivel az elsőszülöttek száma ennél kétszázhetvenhárommal többnek bizonyult, nekik öt sékellel kellett megváltaniuk magukat. Innen ered a Pidjon háBén (פדיון הבן) szokása, vagyis az elsőszülött fiúgyermek megváltása, amelyet a harmincadik napon tartanak. A Tóra nem véletlenül emeli ki már a hetiszakasz első mondatában, hogy mind a népszámlálás, mind a mózesi tanítás a pusztában – „bámidbár” – történt. Izrael a pusztában vált valódi néppé, miután megszabadult Egyiptom fizikai és szellemi rabságából. A puszta a városi romlottságtól való távolságot jelképezte; a sátor pedig a tiszta egyszerűség, a szerénység és az alázat szimbóluma lett, szemben a városi házak kényelmével és elpuhító hatásával. Amikor Jeremiás próféta Jeruzsálem romlottságát ostorozta, így szólt: „Bár lenne otthonom a pusztában, hogy elhagyhassam népemet.” Ugyancsak Jeremiás idézi fel a nép aranykorát, amikor ezt mondja: „Emlékezem ifjúságod szeretetére, amikor utánam jöttél a pusztába, a kietlen földre.” Egy midrási legenda szerint az Ö.való több népnek is felajánlotta a Tízparancsolatot. Az egyik nép a „Ne ölj!” parancsolatát nem tudta elfogadni, a másik a „Ne lopj!” igéje ellen tiltakozott, a harmadik pedig a „Ne paráználkodj!” parancsa miatt utasította vissza. Izrael azonban kérdés nélkül elfogadta a Tórát. „És szólt I.ten Mózeshez Szináj pusztájában” — így kezdődik hetiszakaszunk. Évről évre, Sávuot ünnepéhez közeledve újra meghalljuk ezt a mondatot, és ismét hitet teszünk a Tóra mellett. A hagyomány szerint ezzel nemcsak saját fennmaradásunkat, hanem a világ megmaradását is szolgáljuk. Izrael fennmaradásához elválaszthatatlanul kapcsolódik az a tény is, hogy népünk adta a világnak a Bibliát.
Mose elbúcsúzik a néptől és külön is elbúcsúzik valakitől mindenki szeme láttára Utódát, Jehosuát maga elé engedi, átadja neki feladatát, és a híres szavakkal iktatja be: légy erős és bátor. Szóval, hogy menni fog. Egy apaszerep beteljesítését látjuk, tökéletesen. Az emberi élet hosszát a héber Biblia 120 évben maximálta. Mose hozzáfog, hogy utolsó ügyeit elrendezze, utolsó tanításait átadja, összefoglalja még egyszer. És külön is szól, miután vezetővé tette, pár rövid, de annál súlyosabb szót Jehosuához: légy erős és bátor, Isten jár majd előtted. Nem hazudik, nem szépít, nem akarja csökkenteni a felelősség súlyát. Jehosuára sok, nagyon sok bízatik rá. Nagyon sok múlik majd rajta, szinte minden. Eljött az ideje és Mózes pontosan tudja, senki nem tudja nála jobban, hogy amit átad, az teher. És világos, hogy ezentúl Mose nem áll majd mellette. Hogy felnőtt, vagyis egyedül maradt. Társai lesznek, apja azonban nem lesz többé. Mózes már a kezdet kezdetétől bevonta, foglakoztatta Jehosuát, terheit egyre növelte, nem akarta megóvni a feladatától, de mindvégig bízott benne. Az apák feladata, ahogy az évek telnek, egyre kevésbé a közvetlen védelem, egyre inkább a bizalom. A felkészítés arra, hogy ha ők már nem lesznek ott, akkor is menni fog. A belénk vetett bizalmuk lesz az, ami túléli majd őket. A híres szavak: légy erős és bátor. Ezek a szavak lesznek Jehosuá legmaradandóbb apai örökségévé a New-York-i Jewish Theological Seminary oktatója, Sarah Tauber szerint, elhallatszanak egészen Bob Dylan fia számára írt híres daláig, a Forever Youngig is, amely dal apai áldás és Dylan épp úgy Isten áldását kéri benne a gyereke számára, mint Jehosua számára Mose. Mosenek voltak saját gyermekei, akiknek nem volt közösségi szerepük, és akiktől a Tóra szövegén kívül, tisztán személyesen búcsúzott el bizonyára. Jehosuá esetében azonban a következetes, a gyerekét „megfelelően” terhelő, őszinte, szükség esetén kemény, de mindvégig feltétlenül támogató, gyerekétől bizalmát soha meg nem vonó apa ideális modelljét hozta létre és mutatta be nekünk. A búcsúzó mondatok hiteléért hosszú évtizedek kapcsolata szavatol. A történelem „másik végén” ezért szolgálhattak szavai mintaként a fiát megáldó Bob Dylannek is. És mi is segítségül hívhatjuk őket az ünnepek előtt. Van mit tennünk, csak legyünk erősek és bátrak. Menni fog.
Büchler András, a Soproni Zsidó Hitközség elnöke Erősen és bátran: a hetiszakasz elején Mose, az idősödő vezető, előbb a népnek, majd utódjának, Jehosuának mondja ezt, amikor átadja a hatalmat. A tanítás előbb a közösséget illeti, majd Józsuának adja át ugyan ezt az üzenetet, egyféle vezetői hitvallást. Számos cionista ifjúsági mozgalomnak jelszava és köszönése a Cházák veémác közel száz éve. A rendszerváltás óta Magyarországon generációk nőttek fel a cionista mozgalmakban, annak köszönhetően, hogy a szervezetek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy minden korban a vezetőknek megvolt a lehetőségük a szervezetet szabadon formálni a közösség igényei, érdeklődése, felfogása szerint. Prof. Englander Tibor, aki maga is a Hasomer Hacair vezetője volt 1953-as letartóztatásáig, egyszer a Somer Cházák veémác jelszavának kapcsán felhívta a figyelmünket Hillel rabbi egy fontos mondatára a Pirké Ávotból, a Misna Atyák tanításai fejezetéből: „...ahol nincsenek férfiak, ott igyekezz, hogy (te) légy a férfi.” (Krausz Fülöp sárvári rabbi fordítása) Mose felismerte, hogy akármilyen nagyok is érdemei, új vezetőre van szüksége a népnek. A Cházák veémác kifejezés, Mose tórai útmutatása a Misna tanításának fényében ma különösen fontos: legyen erős és bátor a közösség és legyen erős és bátor a vezetőjük. Elhivatott, büszke közösségnek lehet kitartó, szilárd vezetője. Félénk, érdektelen közösségnek nem lesz olyan vezetője, akinek valós céljai, tervei vannak. Mose kivezethette a zsidó népet Egyiptomból, de felelősséget alig adott a kezükbe. Most eljött az idő, hogy saját képességeikkel, erősen és bátran fejlődjenek egy olyan vezetővel, aki már az ő generációjuk, velük azonos tapasztalatokkal és élményekkel rendelkezik és hajlandó vezetni őket. A 31:7 mondata úgy fogalmaz: „...mert te mész be ezzel a néppel...” – itt nem azt írja, hogy vezeted, beviszed, hanem hogy velük mész. Akkor is vállalod a közösségedért a felelősséget, ha nem egyedül döntesz, nem parancsolsz, hanem „csak” vezeted őket. Már nem a csodákra vársz, hanem kihasználva a szabadságot, meghallgatod a közösséget és a hallottak alapján vezeted tovább. Jehosua képes volt az a férfi lenni a közösségből, akikben Mose és az Örökkévaló is megbízott és aki a közösséggel is természetesen szót értett. Aki erős kézzel tudott vezetni, és nem a szíve volt kemény, hanem ő maga volt bátor a frissen elnyert szabadság új rendszerében. Férfi lett ott, ahol még nem voltak férfiak.
Hemera Valentina, a Szarvasi Tábor korcsoport vezetője Az 5780. zsinagógai év első hetiszakasza a Vájelech, és egy nagyon érdekes történettel indít. Mose bejelenti „felmondását” és kinevezi utódját, Jehosuát, a nép vezetőjének. Ez az esemény nem a kulisszák mögött, hanem az egész nép szeme láttára történik meg. Mose a lemondását fizikai állapotára való hivatkozással indokolja, valamint azt is elmondja, hogy már a „főnöke”, az Örökkévaló is ezt várja tőle. Ezt követően bemutatja Jehosuát és elhangzik egy nagyon fontos mondat Mose szájából utódjához: „Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amelyről az Örökkévaló megesküdött őseiknek, és te osztod majd fel közöttük. Maga az Örökkévaló jár majd előtted, Ő lesz veled, nem hagy elgyengülni, és nem hagy el téged – ne félj és ne rettegj.”(31:7-8) Szerintem ebből két fontos vezetői attribútumot tanulhatunk Mosetől. Elsősorban azt, hogy transzparensnek kell lenni avval kapcsolatban, hogyan is néz ki a vezetőség, ki az, akit követni kell és miért. Másrészt, hogy nem elég elmondani ki lesz az utód, támogatást és biztos hátteret kell neki biztosítani. Erős és bátor? Ezt a két szót így összetéve már nem egyszer hallottam amikor a Hanoar Hatzioni Ifjúsági Szervezetnél voltam önkéntes. De más fajta erős és bátorság kell egy ifjúsági szervezetben a vezetéshez, mint egy honfoglaló nép vezetéséhez, ahol mindennél fontosabb, hogy mindenki bízzon és higgyen a vezetőjében, és kövesse őt. És épp ekkor történik vezetőváltás? Amikor bízni kell valakiben, hogy majd ő vezet minket a biztos győzelemre? Ezért is fontos, hogy Mose milyen formában prezentálja ezt a változást. Az imént leírtaknak kiemelt fontossága van, hiszen bármikor is kerül valaki vezetői pozícióba, szüksége van arra, hogy a követői elfogadják és támogassák. Mose a nép előtt nevezi ki Jehosuát vezetőnek, így mindenki számára egyértelmű, hogy ő volt a megfelelő ember, és jó okkal esett rá a választás. További fontos üzenet a számomra, hogy mint minden változásnak, ennek a vezetőváltásnak is a célja egy jobb jövő. Egy igazán jó vezető azt is tudja, hogyan és mikor kell gondoskodni utánpótlásról. És amikor eljön a megfelelő idő, még ha a vezető a szívét-lelkét is beletette egy projektbe, kénytelen elengedni azt, és átadni az irányítást a fiatalabb, új generációnak, akik új ötletekkel jönnek, új perspektívából látják a közösséget és annak céljait.
HÍREK A VILÁGBÓL