Hetilap
- Dr. Verő Tamás
- 2 órával ezelőtt
- 8 perc olvasás
2026. április 24. péntek – 5786. ijár 07.
péntek 18:30 | gy. gy. 19:28 | omer 22. napja | szombat 10:00 | havdala 20.37
ÁHÁRÉJ MOT és KEDOSIM (III. Mózes 16.1. – 20.27.) קְדשִׁ֣ים -אַֽחֲרֵ֣י מ֔וֹת
Kettős szidra, melynek első fele a Jom Kippuri Szentély-szertartás módozatait, áldozatait ismerteti, majd a zsidó élet szentségéről esik szó, és az ezzel kapcsolatos vonatkozásban előírtakat írja le.
„halála után”. Áháron két fia – mivel idegen tüzet vittek a Szentek Szentjébe – holtan esett össze, mintha villám sújtotta volna őket. A tragédia után történt, hogy az Ö.való utasítást adott a kohanitáknak, Áháron leszármazottjainak, hogy mikor és milyen körülmények között, milyen öltözetben léphetnek be a Szentek Szentéjébe. Egyszer egy évben Jom Kipurkor. Szó esik a két kecskebakról, amelyekre sorsot húztak: az egyiket feláldozták, a másikra ráolvasták Izrael közösségének bűneit, és elbocsátották a pusztába. Mivel a hetiszakasz a jom kipuri szertartásokat részletezi, ez a rész a Szombatok Szombatjának, az Engesztelés Napjának ünnepi Tóra olvasmánya is. A szidra második részében a családi élet tisztaságáról, a kívánatos és tiltott hazásságokról, viszonyokról, a fajtalankodás elítéléséről beszélünk, jelezve, hogy az erkölcsi élet szeplőtlensége a bűnbocsánat fontos feltétele. A második felolvasott hetiszakasz címe Ködosim Jelentése: „Szentek”. Az Ö.való szent, legyünk tehát mi is azok. Ha végigmegyünk az elvárások részletein, láthatjuk, hogy a tízparancsolatot megtaláljuk a sorok között, és azt is, hogy az emberséges, szociális érzékenységet hirdető utasításoknak a kicsengése: „Légy ember! Ha emberséges ember leszel eléred a szentség szintjét, megfeleltél a követelményeknek.”
„Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.” Mit is jelent a szentség fogalma az ember számára, aki I.ten útjait akarja követni? Talán a csodatételt? Talán az élettől való elvonulást? Nem. Az i.teni szentséget a próféta ábrázolja a legtalálóbban: nem mint T.remtőt, nem mint a természeti törvények alkotóját mutatja be. Az ember, aki I.ten képmására teremtetett, a jó cselekedetek által érheti el a szentséget. Erről szól a második szidra a 19. fejezetben. Mindennek az alapja: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Mivel e gondolat szó szerinti értelmezése ellenkezik a természetes ösztönnel, Hillél így fogalmazta meg: „amit magadnak nem akarsz, ne tedd másnak. Ez az eszme megvalósítható, sőt a fordítottja is reális: amit magadnak szeretnél, tedd meg másnak!” A fejezet az alapeszmének megfelelően számos emberbaráti törvényt sorol fel, akár tiltás, akár parancs formájában. „Ne gyűlöld szívedben testvéredet!” Jogos vagy jogtalan rosszallásunkat fejezzük ki nyíltan, de ne tápláljunk titkos haragot és gyűlöletet embertársainkkal szemben. Nincs nagyobb bűn a zsidó hitvallás szemében, mint a testvérgyűlölet – ez volt a döntő oka a Második Szentély pusztulásának. Nem elég a testvérgyűlölet megszűnése: a bajba jutottakat segíteni kell. „Ne állj tétlenül, ha felebarátod vére kiontatik!” Ha valaki segítségre szorul, és te közömbös maradsz, olyan ez, mintha te magad okoztad volna vesztét. Az idősek és a betegek támogatása kötelesség: az ősz hajú előtt kelj fel, és tiszteld az öreget. A vak elé ne tégy akadályt. Ha valaki vesztébe rohan, mert nem látja a veszélyt, ne hagyd elbukni. Ne rágalmazz senkit néped körében. Ne légy részrehajló a törvényben sem az előkelő, sem a szegény javára. Az igazság követése nem tűr megkülönböztetést ember és ember között. Egy csokor az emberbaráti törvényekből, amelyek bevezető mondata: „Szentek legyetek.” A mindennapi élet erkölcsi előírásai, az együttélés lelki és fizikai szabályai jelentik a szentséget – nem a csodák, nem a rendkívüli és természetfeletti jelenségek. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az erkölcsi normák az idegenekkel szemben is érvényesek: „Ha idegen lakik köztetek, ne sanyargassátok; olyan legyen számotokra, mint a közületek való polgár, és szeressétek, mint önmagatokat, mert idegenek voltatok Egyiptom földjén.” Amikor a világ számos részén idegengyűlölet uralkodik, nekünk szeretettel kell megoldanunk problémáinkat. Ha a szidra emberbaráti törvényeit maradéktalanul követjük, akkor mind a külvilággal való kapcsolatunkban, mind egymás közötti életünkben a valódi „szentség” útján járunk. Ezzel pedig közelebb kerülünk a szentséget megkövetelő Ö.valóhoz.
Mihez kezdhet a férfiak közötti testi szerelemnek az Áchre mot hetiszakaszban szereplő, egyértelműnek tűnő tiltásával olyasvalaki, aki kinyilatkoztatottnak tekinti és kötelezőnek tudja magára nézve a Tóra minden egyes betűjét, ugyanakkor erkölcsileg igazolhatatlannak tartja a homoszexualitás megbélyegzését? Nem egészen két éve hatalmas vihart váltott ki egy válaszkísérlet. Shlomo Riskin az ortodox világ kivételes figurája. A XX. századi modern ortodoxia egyik legfontosabb rabbija, Joseph Beer Soloveitchik tanítványa, az 1967-ben elfoglalt területeken lévő Efrát nevű település rabbija. Az ortodox nők vallási jogainak szószólója, nőket képez ki és bíz meg rabbi-feladatokkal, a vallásközi párbeszéd lelkes híve és síkra száll a homoszexuális párok elfogadásáért is. Egy izraeli ortodox újságnak adott interjúban fejtette ki Riskin rabbi 2017 nyarán, hogy a zsidó jog szerinte felmentést ad a homoszexuális testi szerelem vétke alól azoknak, akiknek a saját nemük iránti vonzalmaik genetikailag determináltak, akik a szerelmi gyengédséget, összetartozást egyedül egy másik férfivel tudják megélni. Riskin érvelése szerint nekik tulajdonképpen nincsen választásuk, ha nem kívánják teljes mértékben és véglegesen felszámolni saját érzelmi életüket, ezért vonatkozik rájuk az a talmudi elv, hogy azt, aki kényszer hatása alatt cselekszik, a Könyörületes Isten felmenti a büntetés alól. Riskin szerint a belső, érzelmi késztetés ugyanolyan megítélés alá esik ebben az esetben, mint a külső kényszer, amellyel kapcsolatban a Talmud eredetileg megalkotta ezt a koncepciót, alighanem azért, mert alapvető érzelmi késztetéseink elfojtásával csak emberhez nem méltó életet lehetne élni. Riskin véleménye éles vitát váltott ki, maga az érv nem új ugyan, de rendkívüli súlyt ad neki, hogy egy merészsége ellenére is köztiszteletnek örvendő liberális-ortodox rabbi hivatkozott rá. Ez az eset is arra utal, hogy a nők és az LMBTQ-közösség tagjai egyenjogúságának kérdése a közeljövő legfontosabb kihívásainak egyikét jelenti a modern ortodoxia számára a zsidó világ két központjában, az Egyesült Államokban és Izraelben is, de végső soron minden, a zsidó vallásjogot komolyan venni igyekvő zsidó vallási irányzatnak szembe kell néznie a problémával.
Jonathan Sacks a „szeresd embertársadat” parancs kapcsán felvetődő – és fontos leszögezni: a zsidó hagyományban történelmi gyökerekkel egyaránt rendelkező – partikularista és univerzalista értelmezési lehetőségekhez a papi elitizmus kérdésén keresztül közelít. Kommentárja arra hívja fel a figyelmünket, hogy a szakasz nyitómondataiban Isten „hallgatóságot cserél”. A Tóra harmadik könyve elsősorban az áldozatok rendjével foglalkozik, kitüntetett szereplői az áldozatokat bemutató papok, egy olyan elitcsoport tehát, amelynek feladata Isten szolgálata, és amelybe csak beleszületni lehet. Ez a – minden korabeli közel-keleti társdalomban jelenlévő – elitcsoport szorul egy döntő pillanatra háttérbe a hetiszakasz elején: „Az Örökkévaló azt mondta Mosenek: Szólj Izrael gyermekeinek egész községéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek” Isten Mosen keresztül az „Istenközeliség” követelményét kiterjeszti kivétel nélkül mindenkire, Sacks saját szavával „demokratizálja” a papi funkciót. A „szentségnek” a hetiszakasz következő részében közölt előírásai egyszerre rituálisak és erkölcsiek, mindenki minden hétköznapi cselekedetére vonatkoznak az öltözködés szabályaitól a munkaadó és a munkavállaló viszonyának szabályozásáig. Isten voltaképpen egy szent közösség, egy szent állam és társadalom építésére szólítja fel Izraelt, hiszen már a második könyvben is „Papok Királyságának” nevezte őket. Mindennek hátterében Sacks szerint az egyetemes emberi méltóság bibliai hite áll, a Teremtés történetének híres sorai, melyek szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára alkotta meg az embert, mindegyikünket, ez pedig problémássá tesz mindenféle születési előjogot, különösen Isten szolgálatát illetően, megelőlegezve és megalapozva az emberi jogok fogalmát. Ebből fakadóan, könnyen kikövetkeztethető Sacks álláspontja a „szeresd felebarátodat” parancsra vonatkozóan is – minden emberi lényre, és nem csak Izrael népe tagjaira vonatkozik. Ami a kortárs Közel-Keleten forradalmi, újító gondolat volt, normává lett a liberális demokráciákban. Míg az ókori Közel-Keleten a vallás az eredendő társadalmi hierarchia igazolása volt, elég az istenkirályságokra gondolni ennek belátásához, az egyetlen Istentől „egyforma távolságra” vannak saját képére formált teremtményei, a közöttük lévő különbségeknek nincs köze a születéshez, csak az alkalmassághoz: ezt garantálja a szabad verseny, hiszen hierarchia természetesen volt az ókori Izraelben is, de összefért az egyenlő emberi méltósággal, ennek különösen erős bizonyítéka Sacks szerint, hogy éppen a papság köréből jött ez a felismerés, épp a harmadik könyvben olvashatóak a fentebbi mondatok. A második Szentély lerombolása után a papi szolgálatot, az áldozatot az imarend váltotta fel, valóban mindenki pappá vált, a zsidó otthonok és a zsinagógák apró Szentély-töredékek lettek, a Tóra tanulása pedig bárki számára megbecsülést hozhatott, a születési előjogok helyét végképp átvette a teljesítmény a rabbinikus zsidóságban. „Mindannyian szentek lehetünk, ha életünket Isten szolgálatává, társadalmainkat Isten lakhelyévé változtatjuk”, zárja gondolatmenetét Jonathan Sacks.
Az engesztelés napjától a a kósersági szabályokig, sok mindenről esik szó. Mégis, az Örökkévaló újfent figyelmezteti népét. „Egyiptom országának cselekedete szerint, amelyben laktatok, ne cselekedjetek és Kanaán országának cselekedete szerint, ahová én viszlek benneteket, ne cselekedjetek, törvényeik szerint ne járjatok; igy vélekedik erről a versről: „ Ez azt mondja nekünk, hogy az egyiptomiak és a kánaániak tettei romlottabbak voltak, mint az összes többi nemzeté, és hogy Egyiptom körzete, ahol az izraeliták laktak, még korruptabb volt, mint az egész Egyiptom.” Az „avoda zarah”, a bálványimádás tilalmát erősíti meg az Örökkévaló. Nem véletlenül. Az egyiptomi szolgaság idején, az ottani szokások és bálványok szivárogtak be a nép mindennapjaiba, hiszen egésznap azok vették körül életük perceit. Most, a vándorlás alatt, és a megígért földön élőktől, csak a bálványok különféle alternatívái tolulnak folyton feléjük. Az aranyborjú bűne, örök intelemként lebeg a zsidó nép felett. Miket is tanultunk belőle? 1. Soha ne távozzon el tőlünk az Istenfélelem. 2. Soha ne forduljunk más alternatívák imádása felé. 3. Ne készítsünk semmilyen hasztalan bálványt magunknak. 4. Még az igaz vezetők, mint Áron is tévútra térhetnek, de Áron nagysága abban nyilvánult meg, hogy valódi megbánást tanúsított. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor Jákob és nemzedéke bálványimádó lett volna? A választ a Tur HaAroh-ban találjuk: „Jákob idejében ez a tilalom még nem volt érvényben, mivel a „ne vegyék át vallási vagy kulturális szokásaikat”, még nem hozták törvénybe. Ez az oka annak, hogy Jákób szabadon kenhetett fel oszlopokat, állított oltárokat és hasonlókat a Hashem imádatához. Manapság, a kinyilatkoztatás után, mindezt törvényen kívül helyezték, mert azt a benyomást kelti, hogy nem különbözünk annyira más vallásoktól.” Amikor az Örökkévaló, a mostani szidrában felszólítja a zsidókat, hogy ne járjanak az idegen kultuszok törvényei szerint, megakarja óvni a jövő Áronjait attól, hogy elbukjanak. Hiszen ő a sálom bájt őrzése közben bukott el. Ebből azt tanuljuk, hogy nincsen olyan micva, amiért érdemes az Örökkévaló ellen cselekedni, vagy akár a saját, vagy embertársaink életét veszélyeztetni. Mert ezzel, bűnnel szennyezük be az Örökkévaló szavait, még akkor is, ha eredetileg a jószándék (micva végzés) vezérelt bennünket. Azért is nagyon fontos a mostani hetiszakaszunk, mert az engesztelés mikéntjét is elénk tárja. De hallgassunk az Örökkévalóra, mert több aranyborjút már nem fog nekünk megbocsátani. Ahhoz ma nincsen nekünk Mózesünk.
HÍREK A VILÁGBÓL