Hetilap

Dr. Verő Tamás
2025. szept. 22.
9 perc olvasás

FRANKEL ZSINAGÓGA HETILAPJA - Dr. Verő Tamás rabbi összeállítása

2025. szeptember 22. hétfő – 5785. tisri 1.

hétfő 17:30 | gy. gy. 18:24 | kedd 9:00 újév I. napja | kedd 11.00 sófárfújás | kedd 18.30

SANA TOVA UMETUKA - 5786 - שנה טובה ומתוקה

Közeledik az új év, hétfőn este 18:24-kor beköszönt az 5786-os zsinagógai esztendő.Ros Hasana (ראש השנה), azaz a zsidó Újév lényege a megtérés, a Tsuvá (תשובה). Még aki egész évben nem jár templomba, az is elmegy ezen az ünnepen, hogy meghallgassa a Sófárfúvást, számba vegye az elmúlt év eseményeit, hisz ez a számadás már a megtérés kezdete. Bölcseink a megtérést úgy értelmezték, hogy az két részből áll: egyrészt a múltban elkövetett rossz megtagadása, másrészt az ünnepélyes fogadalom, hogy a jövőben jobb leszek, mint voltam. A Talmud-bölcsek szerint Ros Hasanakor az égi bíróságon három nagy könyvet nyitnak meg. Az egyikbe az igazak iratnak be, hosszú és jó életre. A másodikba azok, akik ennek épp az ellenkezői. Végül a harmadikba az ún. közepesek kerülnek, akiket se ide, se oda nem lehet besorolni. Ezekkel – mondja a Talmud – Jom Kippurig vár az égi bíróság és ha érdemesnek találtatnak arra, hogy elfogadják megtérésüket, akkor beíratnak ők is az első könyvbe. Ha pedig nem, akkor. Mely vétkekre vonatkozhat a megtérés? Bölcseink ebben az esetben is két fajta bűnt különböztetnek meg egymástól. Az egyik, amit az ember Isten ellen követ el azzal, hogy nem tartja meg a Tóra parancsolatait. A másik pedig az, amit embertársai ellen követ el. A Tóra ugyanis az embertársaink iránti megbecsülést, becsapásának tilalmát éppúgy előírja, mint a szombattartás kötelező voltát, vagy a disznóhús evésének tilalmát. A Talmud pedig előírja, hogy az embertársaink ellen elkövetett gonosz cselekedetekért csak akkor lehet bűnbocsánatot nyerni, ha előtte közvetlenül bocsánatot kér attól, akit megbántott. Amennyiben erre nem hajlandó, akkor megtérése nem érvényes. „És megtérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez és hallgatsz a szavára, ahogy azt neked ma meghagyom, akkor visszahozza az Örökkévaló a te fogságban lévőidet. . . újra összegyűjt téged a népek közül, ahova elszórt téged. . .”. A Rajs Hasónó, vagy szöfárd kiejtéssel Ros Hásáná előtti héten ún. Bűnbánó imákat (Szlichot) mondanak. A szájhagyomány szerint ezt maga Mózes adta át a népnek, ő pedig magától a Teremtőtől tanulta. A Talmud szerint „Az Örökkévaló beburkolózott, mint egy előimádkozó és megmutatta Mózesnek a (Szlichot) imarendet, mondván: amikor a zsidók vétkeznek előttem, mondják el ezen imákat és én megbocsájtok nekik. . .” Felvetődik a kérdés, vajon a megtérés, a bűnbánat nem mindenki magánügye? Miért kell ezzel a népnek, mint közösségnek, együttesen foglalkozni? A tradicionális zsidó felfogás az egyéni cselekedet és a közösségi cselekedet között nem tesz különbséget. A Tóra szerint: a „zsidók kezesek egymás iránt”. Bölcseink pedig – többek között – így magyarázzák: „A világ a többség szerint ítéltetik meg, és az egyén a többség alapján. Ha valaki egy micvét csinált, boldog lehet, mert mind saját magát, mind az egész világot a jó irányba befolyásolta. Ezzel szemben ha vétkezik, jaj neki, mert akkor mind a világ, mind a saját mérlegének serpenyőjét rossz irányba billentette”. A Zohár, a Kabbala szent könyve szerint: „lássa az ember úgy magát és cselekedeteit, mintha az egész világ sorsa tőle függne, rajta múlna. . .” A megtérés elhatározás kérdése és egy pillanat alatt megtehető. A kivitelezés már több időt és főleg akaraterőt igényel. Mégis maga az elhatározás, az erre való hajlandóság a fontos. Bölcseink ezt egy példázattal magyarázták meg: Ha egy fiatalember közli a rabbinikus bírósággal, hogy úgy jegyzett el egy lányt, hogy gazdag vagy okos, esetleg bátor embernek adta ki magát – akkor a bíróság megvizsgálja, igazat mondott-e. Amennyiben igen, az eljegyzést érvényesítik. Ellenkező esetben az eljegyzést érvénytelenítik. Ha azonban egy ifjú azt állítja magáról, hogy ő egy igaz ember (cádik gámur), és ezért jegyezte el a lányt – az eljegyzés mindenképpen érvényes. Ennek az a magyarázata, hogy valaki, abban a pillanatban, amikor kimondta magáról, hogy ő igaz ember, egyben meg is tért, megbánta bűneit, s igaz embernek (cádik) tekinthető, még ha ennek gyakorlati megvalósítása még várat is magára. A Midrás szerint az első megtérő Ádám volt, aki – miután megszegte a tilalmat és evett a tudás fájáról-megbánta tettét, böjtölt és azt mondta: „Világ Ura! Bocsásd meg bűnömet, fogadd el megtérésemet, és akkor a későbbi nemzedékek tudni fogják, hogy létezik bűnbocsánat a világon!”

A hétfőn este beköszöntő Ros Hásánát megelőző teljes hónap már a Tsuva (תשובה), azaz a megtérés jegyében telt. E felkészítő hónap minden egyes reggelén a zsinagógákban megfújták a sófárt, hogy felébresszék a hívek szívében a megtérés vágyát és felhívják a figyelmet a közelgő „Félelmetes Napokra”. Közép-Európa szerte a zsidóság egy szokást gyakorol Ros Hásáná első napjának délutánján -de ha valami miatt elmarad, Hosáná Rábáig, azaz Szukkot utolsó napjáig bármikor megtehetjük–, ez pedig a Táslich szertartás. A táslich szó eldobást jelent. A szokás neve arra utal, hogy eldobjuk magunktól a bűneinket. A kenyérmorzsákat összegyűjtik és délután egy folyóba, patakba, vagy tóba szórják, így szimbolikusan a vízbe vetik bűneiket, ezáltal tisztán kezdhetik meg az új esztendőt. Nechmijá próféta leírása szerint a szokás onnan ered, hogy Ros Hásánákor az egész nép összegyűlt a vizek kapuja előtt található térre, és Ezra próféta felolvasta nekik a Tórát. Micha próféta könyve említi, hogy bűneinket a tenger mélyébe dobjuk. Az első századi Filó és a második századi Tertullianus említ hasonló szokásokat Hosáná Rábával, illetve Jom Kipurral kapcsolatosan. A zsidó tanítások szerint a víz a kedvesség és a jóindulat attribútumait szimbolizálja, így újévkor azt kívánjuk, hogy Isten jóindulattal bánjon velünk az év során.

Hétfőn este beköszönt Ros Hásáná (ראש השנה), és egyben az 5786-os zsinagógai esztendő. Az ünnep emblematikus gyümölcse a gránátalma, héber elnevezése: rimon (רימון). A gyümölcsöt a zsidó kultúrában hagyományosan a Ros Hásáná második estéjén fogyasztjuk. Pontosabban a gránátalma az új gyümölcsöt jelenti és az új év gazdagságát szimbolizálja. Két oka van annak, hogy a gránátalmát használják az új gyümölcsként a Ros Hásáná második estéjén. Elsőként ezzel tisztelegnek Izrael földje előtt, ahol a Bibilia szerint a gránátalma őshazája található. Másodszor pedig úgy tartják, hogy a gránátalma 613 magot tartalmaz, ami a zsidók számára a 613 mitzvothot, mitzvát jelenti, a Tóra parancsolatait. Harmadsorban erre az időszakra esik a gránátalma érése, így egyértelmű, hogy ez a gyümölcs nem hiányozhat az ünnepről, és erre mondunk áldást. A gránátalma egyébként Iránban őshonos, de már igen korán meghonosodott az egész mediterrán térségben. Észak-Amerikába a spanyol telepesek hozták be a 18. században, és ma már ott is termesztik Kalifornia és Arizónia területein. A gránátalma népszerűsége jelentősen megnőtt a 21. században, mivel felismerték, hogy nemcsak szimbolikus ereje, hanem egészségügyi előnyei is vannak. Tanulmányok azt találták, hogy a gránátalma fokozhatja a szív egészségét, véd a prosztatarákkal szemben, lassítja a porcveszteséget, illetve segít a cukorbetegeknek is. A zsidó vallás történelmében rengeteg gránátalmára utaló feljegyzést találni, leggyakrabban a szépség, termékenység és bőség jelképeként aposztrofálják.

A hétfőn este beköszöntő Ros Hasana (ראש השנה) a zsidó naptár újévének kezdő napja. Ez és a következő napok azok, amelyeket a zsidók szerte a világban megünnepelnek. Az ünneplés módja nagyon egyedi, amelynek fő szertartása a sófár megfújása, a sófár hangjának hallgatása. Amikor az ünnep forrásait, eredetét és szokásait tanulmányozzuk, észrevesszük, hogy a királyság témája különös hangsúlyt kapott. Ros Hasanakor kijelentjük az Ö.való királyságát a világon. A királyság nem az ellenőrzésről szól, I.sten irányítása a világ felett abszolút, és nem teszi szükségessé az ember nyilatkozatait. A királyság bizonyos viszonyt von maga után egy király és alattvalói között. Ha az alattvalók nem fogadják el a király státusát és annak jelentését, akkor nincs királyság. I.ten a világegyetem királya, mert mi emberek elfogadjuk az Ő királyságát és kijelentjük azt. A sófár fújása a legmagasabb pont, amikor a sófár hangjain keresztül fejezzük ki, hogy felismerjük és elfogadjuk az Ö.való királyságát és az általa választott döntéseket. Ros Hasanát az ítélet napjának tekintik, amikor eldől, hogy a következő milyen év lesz minden ember számára. Egészségesek leszünk-e a következő évben? Jó megélhetésünk lesz? Elégedettek, boldogok leszünk? Mindezek a kérdések nyitva maradnak és el kell ismernünk, hogy az ismeretlen sokkal nagyobb, mint az ismert számunkra. Ros Hasana kapcsán a Talmud azt tanítja nekünk: „A világ minden lakója a Mindenható elé járul.” Minden ember megkapja a saját személyes vizsgálatát, amelynek során meghatározzák, hogy mi lesz a sorsa az elkövetkező évben. Az ünnep e két aspektusa I.ten királyságának kijelentése és Ros Hasana és az Ítéletnapja közötti összefüggést a Midrash szavai fejezik ki: „Abban a pillanatban, amikor Ő ül az ítélet trónján … Isten felgyorsulva emelkedik fel, abban az időben, amikor Izrael átveszi sófárjukat, és megszólaltatja őket a Boldogok előtt. Isten feláll az ítélet trónjáról és leül az irgalmasság trónjára … és Isten irgalmazik rájuk, és a bánásmódot az ítélet attribútumáról az irgalmasság tulajdonságára váltja”. Ez a leírás összeköti az megfújt sófárt az ítélettel. A sófár hangjai révén sikerül az ítéletet irgalomra váltani. Amikor az újév kezdetén kijelentjük, hogy elfogadjuk az Ö.való királyságát, és ezt a sófár fújásával fejezzük ki, akkor az Ő követeivé válunk. Vállaljuk azt a zsidó célt, hogy „helyrehozzuk a világot I.ten országa alatt”. I.ten királysága nem a valóságtól elszakadt spirituális fogalom, az általa irányított világban az élet másképp néz ki, az emberek közötti kapcsolatok mások, a szentség érvényesül, és a kishitűségnek el kell tűnnie. Királyságának elfogadása egy küldetés elfogadása. Mi, a zsidó nép tagjai, fontos üzenetet hordozunk az egész emberiség számára. Minél jobban elsajátítjuk a Tóra és parancsolatai által megtestesített zsidó üzenetet, és Kiddush Hasemet fejezzük ki, cselekedeteinkkel szentelve Isten nevét, annál jobban teljesítjük küldetésünket. A zsidóság üzenete dióhéjban a következő: Helyrehozni a világot az Ö.való országa alatt.Ennek az üzenetnek a jelentősége fontos, mivel a zsidóság két ellentét között helyezkedik el, a nihilizmus és a hedonizmus között, valamint az absztinenciát szorgalmazó spiritualitás és az emberi társadalom között. A zsidó vallás különbözik e szélsőségektől, és az emberi társadalom szentséges életéről, az erkölcsről beszél, amely kapcsolatokat létesít egyik és másik ember között. I.ten királysága nem mond ellent a világnak és a világ sem ellentmond királyságának. A zsidóság elvárása, hogy a valóság, ahogy van, alkalmazkodni fog a szentség és erkölcs szellemi értékeihez. Az új év közeledtével kinyilvánítjuk azt a hitünket, hogy Isten királysága a valóságban aktualizálható, és kijelentjük, hogy hajlandóak vagyunk cselekedni azért, hogy ez a remény beteljesedjen. Ezt a teljesítést teljes egészében megváltásnak hívjuk. (A jeruzsálemi Siratófal ortodox rabbijának שמואל רבינוביץ írása)

Közeledik az új év, hétfőn este beköszönt az 5786-os zsinagógai esztendő.Rajs Hasónó (ראש השנה), vagy szöfárd kiejtéssel: Ros Hasana, azaz a zsidó Újév lényege a megtérés, a Tsuvá (תשובה). Még aki egész évben nem jár templomba, az is elmegy ezen az ünnepen, hogy meghallgassa a Sófárfúvást, számba vegye az elmúlt év eseményeit, hisz ez a számadás már a megtérés kezdete. Bölcseink a megtérést úgy értelmezték, hogy az két részből áll: egyrészt a múltban elkövetett rossz megtagadása, másrészt az ünnepélyes fogadalom, hogy a jövőben jobb leszek, mint voltam. A Talmud-bölcsek szerint Rajs Hasónókor az égi bíróságon három nagy könyvet nyitnak meg. Az egyikbe az igazak iratnak be, hosszú és jó életre. A másodikba azok, akik ennek épp az ellenkezői. Végül a harmadikba az ún. közepesek kerülnek, akiket se ide, se oda nem lehet besorolni. Ezekkel – mondja a Talmud – Jom Kippurig vár az égi bíróság és ha érdemesnek találtatnak arra, hogy elfogadják megtérésüket, akkor beíratnak ők is az első könyvbe. Ha pedig nem, akkor. Mely vétkekre vonatkozhat a megtérés? Bölcseink ebben az esetben is két fajta bűnt különböztetnek meg egymástól. Az egyik, amit az ember Isten ellen követ el azzal, hogy nem tartja meg a Tóra parancsolatait. A másik pedig az, amit embertársai ellen követ el. A Tóra ugyanis az embertársaink iránti megbecsülést, becsapásának tilalmát éppúgy előírja, mint a szombattartás kötelező voltát, vagy a disznóhús evésének tilalmát. A Talmud pedig előírja, hogy az embertársaink ellen elkövetett gonosz cselekedetekért csak akkor lehet bűnbocsánatot nyerni, ha előtte közvetlenül bocsánatot kér attól, akit megbántott. Amennyiben erre nem hajlandó, akkor megtérése nem érvényes. “És megtérsz az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez és hallgatsz a szavára, ahogy azt neked ma meghagyom, akkor visszahozza az Örökkévaló a te fogságban lévőidet… újra összegyűjt téged a népek közül, ahova elszórt téged…” ( 5.Mózes, 30,2-3). Ros Hásáná előtti héten (a keleti zsidóknál pedig Elul hó elejétől, 30 napon át) ún. bűnbánó imákat (Szlichot) mondanak. A szájhagyomány szerint ezt maga Mózes adta át a népnek, ő pedig magától a Teremtőtől tanulta. A Talmud szerint “Az Örökkévaló beburkolózott, mint egy előimádkozó és megmutatta Mózesnek a (Szlichot) imarendet, mondván: amikor a zsidók vétkeznek előttem, mondják el ezen imákat és én megbocsájtok nekik…” Felvetődik a kérdés, vajon a megtérés, a bűnbánat nem mindenki magánügye? Miért kell ezzel a népnek, mint közösségnek, együttesen foglalkozni?A tradicionális zsidó felfogás az egyéni cselekedet és a közösségi cselekedet között nem tesz különbséget. A Tóra szerint: a “zsidók kezesek egymás iránt”. Bölcseink pedig – többek között – így magyarázzák: “A világ a többség szerint ítéltetik meg, és az egyén a többség alapján (vagyis tettei többsége szerint). Ha valaki egy micvét csinált, boldog lehet, mert mind saját magát, mind az egész világot a jó irányba befolyásolta. Ezzel szemben ha vétkezik, jaj neki, mert akkor mind a világ, mind a saját mérlegének serpenyőjét rossz irányba billentette”. A Zohár, a Kabbala szent könyve szerint: “lássa az ember úgy magát és cselekedeteit, mintha az egész világ sorsa tőle függne, rajta múlna. . .” A megtérés elhatározás kérdése és egy pillanat alatt megtehető. A kivitelezés már több időt és főleg akaraterőt igényel. Mégis maga az elhatározás, az erre való hajlandóság a fontos. Bölcseink ezt egy példázattal magyarázták meg: Ha egy fiatalember közli a rabbinikus bírósággal, hogy úgy jegyzett el egy lányt, hogy gazdag vagy okos, esetleg bátor embernek adta ki magát – akkor a bíróság megvizsgálja, igazat mondott-e. Amennyiben igen, az eljegyzést érvényesítik. Ellenkező esetben az eljegyzést érvénytelenítik. Ha azonban egy ifjú azt állítja magáról, hogy ő egy igaz ember (cádik gámur), és ezért jegyezte el a lányt – az eljegyzés mindenképpen érvényes. Ennek az a magyarázata, hogy valaki, abban a pillanatban, amikor kimondta magáról, hogy ő igaz ember, egyben meg is tért, megbánta bűneit, s igaz embernek (cádik) tekinthető, még ha ennek gyakorlati megvalósítása még várat is magára. A Midrás szerint az első megtérő Ádám volt, aki – miután megszegte a tilalmat és evett a tudás fájáról-megbánta tettét, böjtölt és azt mondta: „Világ Ura! Bocsásd meg bűnömet, fogadd el megtérésemet, és akkor a későbbi nemzedékek tudni fogják, hogy létezik bűnbocsánat a világon!”