Hetilap
- Frankel Zsinagóga
- 2025. szept. 26.
- 6 perc olvasás
FRANKEL ZSINAGÓGA HETILAPJA - Dr. Verő Tamás rabbi összeállítása
2025. szeptember 26. péntek – 5786. tisri 04.
péntek 18:30 | gy. gy. 18:15 | szombat 10:00 | havdala 19.16
VÁJÉLEH (V. Mózes 31.1. – 30.) וַיֵּ֖לֶךְ
...leírja miként gyűjtötte egybe Mózes a népet, hogy utolsó figyelmeztetést intézzen hozzájuk: maradjanak hűek Istenhez és Tórájához. Mózes személyesen meglátogatja a törzseket lakhelyükön és elbúcsúzik tőlük, valamint közli, hogy rövidesen megtér őseihez. Befejezi a Tóra leírását és átadja a Tórát a kohanitáknak, hogy azt helyezzék el a Frigyládában, a Kőtáblák mellé.
Éppen csak, hogy beköszöntött az új, zsinagógai esztendő, máris készülhetünk Jom Kipurra, és a Megtérés szombatjára. Ros Hasana és az Engesztelés napja közötti időszakot a 10 bűnbánó napnak nevezik. Ennek szombatja, amely Jom Kipurt megelőzi a megtérés szombatja. Nevét Hosea próféta háftárájából nyerte “Térj meg ó Izráel az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, mert elbotlottál a te bűnödben…” Ez az időszak komoly, de nem szomorú. Az egyén, a közösség, a világ sorsáról döntenek, de ott a remény: az Örökkévaló megbocsájt és döntése, ha megbánásunk őszinte, kedvező lesz. Mózes szavai is e gondolatot sugallják:” Vájélech Moshe”– elment Mózes azzal a tudattal, hogy Izrael megbánja bűneit, az Örökkévaló megbocsájt és, a zsidó nép megmarad, élni fog, Mózes végrendelete szerint folytatja életét.
“és ment”. Mielőtt elment a 120 éves népvezér, bíró és tanító, a pásztor Mózes, kijelölte utódját, Józsuét, leírta a Tant és átadta a levitáknak. Elrendelte felolvasását. Bár akkor csak hétévente olvasták fel az Írást.Később bölcseink belátták, hogy ez kevés ahhoz, hogy minden utunkat kísérje a Tóra. Ezért hetente négyszer olvasnak belőle: hétfőn, csütörtökön, szombat délelőtt és délután. Hogy hallják és megtanulják. Tehát nemcsak hallani, hanem tanulmányozni is kell a Szentírást, erkölcsi gondolatait magunkévá tenni. A vallásos ember péntekenként legalább kétszer elolvassa és értelmezi a heti penzumot, hogy minden szót megértsen, amikor szombaton a Tóraolvasó ajkáról elhangzanak az igék.
Éppen csak, hogy megünnepeltük az új esztendőt, máris készülnünk kell, hiszen szerda este beköszönt legszentebb ünnepünk Jom Kipur (יוֹם כִּפּוּר), az Engesztelés napja. A zsidóság egyik legfontosabb ünnepének előírásai, szokásai hűen tükrözik a nap szellemiségét, mondandóját. Kora reggel szokás alámerülni a rituális fürdőben, a Mikvében, hogy fizikailag is megtisztulva tudjuk fogadni a szent napot. Szintén szokás fogadalmakat, ígéreteket három tanú jelenlétében feloldani, és bocsánatot kérni embertársainktól. A tisztaságot, a bűntől való mentesítést, megszabadulást szolgálja a Kápore (כפרות) szertartása is. A Kápore a múltban úgy zajlott, hogy a férfiak általában egy fehér kakast, a nők egy fehér tyúkot megforgatnak néhányszor a fejük felett, és egy erre az alkalomra összeállított szöveget mondtak el. E szertartás a jeruzsálemi Szentélyben bemutatott áldozatot is jelképezheti, más vélemény szerint az állat az embert, tehát önmagát helyettesíti, az ő bűnei, vétkei mintegy “átszállnak” a szárnyasra. Ezt a baromfit, a kialakult gyakorlat szerint, meg lehet váltani pénzzel is, és azt a rászorulóknak adományozni. Manapság az állatvédelem jegyében inkább utóbbi történik. Szokás ilyenkor a temetőbe is kilátogatni, felkeresni az elhunytak sírját, emlékeztetni önmagunkat a halálra, mely a bűnök eredménye. Hagyományosan az igaz emberek sírjait látogatjuk meg és kérjük közbenjárásukat érdekünkben az Égi Bíróság előtt. Ilyenkor a szokásosnál több adományt adunk szem előtt tartva, hogy: “…a jótékonyság megment a haláltól”
A Tóra építőművésze, Becálél neve azt jelenti, az Örökkévaló árnyékában. A művészetben a név sugalmazása szerint megmutatkozik, megismétlődik, ha kissé halványabban is, a teremtés. Az Ő árnyékában Általa ihletetten dolgozni, ez volna a művészi alkotóképesség, kreativitás. Az építészet, az „egyházi” építészet is, részben mindig alkalmazott művészet, annál is inkább, mert a megrendelő az Örökkévaló, ez, gondolnánk, sok mozgásteret nem biztosít a művésznek, aligha van módja, szándéka megkérdőjelezni a világos instrukciókat. Csakhogy azok, Mose révén, emberi közvetítéssel jutnak el Becálélhez, ráadásul pontatlanul. Azt kéri, először a Frigyládát, aztán a hozzá tartozó kellékeket, végül a pusztai Szentélyt formálja meg, és ez a sorrend nem tűnik észszerűnek Becálél számára. Észszerűbb lenne az épületet felhúzni először, a nagyobbtól a kisebb felé haladni. Értésére adja Mosének aggályait, aki beismeri, hogy lehet abban valami, amit mond, végtére is az Örökkévaló árnyékában él. Nincs okunk romantizálni a történetet, Becálél egyszerűen mesteremberi technikai tudásról, hétköznapi józanságról tett tanúbizonyságot ellenvetésével, amellyel eltalálta a Teremtő kézenfekvő szándékát. Valóban, nem kell ihlet ahhoz, hogy átlássuk, a Mose által javasolt sorrend indokolhatatlan. Csakhogy épp Mose nem így gondolja, ő annak tulajdonítja Becálél belátását, hogy közel áll a Seregek Urához. Tulajdonképpen magasabbrendű ihletnek tekinti a rabbinikus hagyomány szerint a művészetet, olyasminek, ami a Teremtő alkotásának halványabb kópiája, árnyéka, de mégiscsak azt idézi és ismétli meg. A kreáció árnyékában ott a kreativitás. Kreatívnak lenni ugyanakkor mégiscsak azt jelenti a Talmud története szerint, hogy jobban, pontosabban értjük a Teremtő szándékát magánál Mosénél is, a kreativitás nem önmegvalósítás, hanem égi inspiráció. A Talmud itt a vallási tekintélyt és a művészi tekintélyt egyenrangúnak ismeri el a hetiszakaszt kommentáló Lilly Kaufman szerint.
Toronyi Zsuzsanna, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója Becalél nevének hallatán nekem nem csak ő, Hur fia jut eszembe, hanem (mint szinte mindenről), a zsidó múzeum, kulturális örökségünk, a zsidó hagyomány megfogható, látható része. A zsidó művészet, és annak egész intézményrendszere. A zsidó kulturális örökség megőrzésének és tanulmányozásának, az „igazi” zsidó művészet megteremtésének fontosságára Martin Buber hívta fel a figyelmet 1901-ben. Gondolatát tettek követték, és 1906-ban Jeruzsálemben megnyílt az új jisuv első művészeti iskolája, a Becalél Akadémia. Alapítói nagy tudatossággal tervezték meg a tananyagot: ügyeltek rá, hogy lehetőleg szentföldi alapanyagokból, a bibliai hagyományokból eredő mintakinccsel készítsenek el mindent. Ők tervezték a Keren Kájemet telekkönyvének borítóját csakúgy, mint az első izraeli lottószelvények díszítését, szőnyegeket, falicsempéket, hétköznapi és szertartási tárgyakat. Az új design megteremtése mellett a mintatárként használt régi tárgyakból létrehozták a Becalél múzeumát is – a mai Izrael Múzeum elődjét. Az alapító atyák, Boris Schatz szobrász, és Mordecai Narkiss, a zsidó művészet történetének első professzora, nem csak az iskolát és a múzeumot, de fiaiakat is Becalél után nevezték el. Mire utaltak a névválasztással? Egy szójátékra épülő talmudi történet (bBráchot 55a) szerint Becálél neve arra utal, hogy Isten árnyékában (becél Él) állt, amikor az Örökkévaló megparancsolta Mosenek a szentély építésének előírásait, így Mose közvetítése nélkül is rendelkezett minden szükséges tudással és információval. „Nomen est omen” (névben a sors) mondták az ókori rómaiak, „a névben az ember szellemi lényege kommunikál Istennel” írta Walter Benjamin abban az időben, amikor Schatz és Narkiss a Becalél nevet adták gyermekeiknek. A Becalél név a zsidó művészet szimbóluma. Azé a művészeté, amely nem a vizuális kánon és a dekoráció esztétikája, hanem amelyet a benne élő szellemi tartalom határoz meg. Kedvenc példám erre nem múzeumi tárgy, nem is feltétlenül művészeti alkotásnak szánt ábra, hanem a zsidó szakrális szövegek közti belső utalások, kapcsolati hálózatának digitális megjelenítése. Egyszerű tanulást segítő eszköz, de ennél többet jelent. A többezer éves szövegek közti kapcsolatok gyönyörű, szimmetrikus és / vagy repetitív mintákat rajzolnak ki. Nem más ez, mint az igazi, a zsidó szellemet megmutató, transzcendens, metafizikus zsidó művészet. Tulajdonképpen nem új alkotás, hanem olyan eddig is létező tartalmak vizuális megjelenítése, melyek a Szináj hegyi kinyilatkoztatás óta részei a szöveghagyománynak, csak számítógépes grafika nélkül eddig láthatatlanok voltak. A zsidó tanítás, a judaizmus szellemi tartalmai más módon láthatatlan, kifejezhetetlen részeinek feltárása a zsidó művészet igazi feladata, s ez csak úgy és akkor lehetséges, ha az ősi tanítás alapos ismeretén alapuló kortárs reflexiókkal közelítünk hozzá.
HÍREK A VILÁGBÓL